Mint köztudott, a romániai nacionálkommunista rezsim ellen szavát több rendben felemelő, annak kisebbség- és egyházellenes politikáját leleplező és elítélő Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztort családjával együtt folyamatosan megfigyelték, zaklatták, fenyegették az 1980-as években, a világi és egyházi hatóságok fellépése végül az állásából való elmozdításába és kitelepítésébe torkollott. A hatalmi intézkedés ellen kibontakozó temesvári tiltakozás, a város magyar reformátusainak, illetve más nemzetiségű és felekezetű lakosainak szolidaritása dacára a belügyi szervek nem álltak el szándékuktól, ami népfölkeléshez, illetve annak fegyveres megtorlásához vezetett. Hiába deportálták 1989. december 17-én a Tőkés családot a szilágysági Menyőbe, a temesváriak diktatúraellenes összefogása és az események eszkalálódása az egész Romániára kiterjedő antikommunista lázadásba fordult, kiváltva a Ceaușescu-diktátorpár december 22-i menekülését. A nevükhöz köthető rezsim megbukott, s megkezdődött az ország demokratizálása, bár a kommunista visszarendeződés és a többségi nacionalista kizárólagosság máig kétségeket ébreszt azokban, akik mélyreható rendszerváltozásban reménykedtek.
 

 

Az 1989-es forradalmi eseményekben részt vett és áldozatot hozott temesváriak előtt hajtottak fejet tegnap a belvárosi református bérpalotánál az emlékezők, sűrű hóesésben. Rövid kétnyelvű beszédében Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke felidézte és méltatta a korabeli etnikum- és felekezetközi szolidaritást, majd egyes egyházi, politikai és civil szervezetek reprezentánsai koszorúkat helyeztek el az épület falán lévő, magyarul, románul, németül és szerbül feliratozott emléktábláknál. A tisztelgők elénekelték a Te benned bíztunk… kezdetű zsoltárt, majd a Gyárváros negyedbeli Új Ezredév Református Központba mentek, ahol emlékezéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetést tartottak Az 1989-es temesvári népfelkelés öröksége: román–magyar szolidaritás címmel.

Az itteni rendezvény házigazdája ez évben is Gazda István lelkipásztor volt, aki az adventre is tekintettel köszöntőbeszédében az 1989-es népfölkelés szikrája és a bibliai betlehemi csillag között vont képletes analógiát, a szabadításra és beteljesülésre való várakozás jegyében. Szilágyi Zsolt politológus, aki a 80-as évek végén Temesváron volt egyetemista, moderátorként azzal vezette fel az eszmecserét, hogy összefoglalta: mit is jelentett a diktatúra, mit kellett megdönteni 1989-ben, hogyan kezdődött a visszarendeződés a következő évben, miként működött a nacionálkommunista diverzió és milyen ma a román–magyar szolidaritás. Ez utóbbit kérdésként vetette fel, ismertetve az októberben Kolozsváron aláírt nyilatkozatot, amelyben román és magyar közéleti személyiségek közösen szorgalmazzák, hogy Nagy-Románia megalakulásának a centenáriuma nyisson teret mindkét közösség reményeinek beteljesítéséhez. Ezt aznap bárki aláírhatta a helyszínen.

Tőkés László ezúttal is történelmi dimenziókba helyezve domborította ki az 1989-es események jelentőségét, valamint az akkor megnyilvánult – bár nem előzménytelen, de mégiscsak csodálatos – interetnikai és vallási szolidaritást. Utóbbiról szólva kiemelte: Temesváron a vallási ökuméniának és toleranciának komoly gyakorlata alakult ki már az ateista diktatúra éveiben is, ez máig ható kivételes jelenség, amely nem vált sajnos általánossá Romániában. Felidézte: 29 évvel ezelőtt a református templomba és annak folyosójára hetente 600-700 ember zsúfolódott be a vasárnapi istentiszteletekre. December 15-én, a felkelés kitörésének napján a reformátusokhoz elsőként a közeli román baptista gyülekezet hívei csatlakoztak. A szabadságért zajló tüntetéseken pedig gyakran skandálták azt, hogy „van Isten – există Dumnezeu”. A temesvári vallási felekezetek vezetői legalább tíz éven át együtt emlékeztek vissza 1989 decemberére. A püspök fontosnak nevezte az egykor Temesváron megnyilvánult keresztény, ökumenikus szellemiség fenntartását. Miközben „ma egyenesen Európa keresztény gyökereit vonják kétségbe egyesek”.

Román nyelvű felszólalásában Tőkés László beszélt azokról az erőkről és intézményekről, amelyek az 1989-es forradalom kisiklatásában és a többségi nacionálkommunizmus továbbéltetésében élen jártak az elmúlt három évtizedben, saját személyének, egykori rendszerváltó szerepvállalásának lejáratását is megemlítve. Rámutatott: a posztkommunista kurzusnak egyik fő törekvése „Temesvár szellemiségének” – amelynek szerves része a román–magyar szolidaritás – szétrombolása volt, s ennek sajnos a többségi nemzet és a román értelmiség részéről csak igen kevesen próbáltak gátat szabni. Külön kiemelte és méltatta ezek sorában a Temesvár Társaságot (Societatea Timișoara), amely emlékezetes 1990 márciusi kiáltványában nemcsak az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozat pozitív ígéreteit tette magáévá, hanem a diktatúrát váltó román demokrácia fejlődési irányát is megszabta, a rendszerváltozás iránti igényeket is kimondta. A proklamáció 4. pontja például a népek együttéléséről fogalmazott meg európai léptékű és érvényű elveket – emlékeztetett a püspök, hozzátéve: a Temesvári kiáltvány közel harminc év múltán sem vesztett időszerűségéből, hiszen Temesvár forradalmi szellemének ébren tartása ma is elsőrendű kívánalom. A kommunizmus és a kirekesztő nacionalizmus elleni küzdelmet folytatni kell, a romániai demokráciát és jogállamot pedig teljessé tenni és megszilárdítani.

Amikor 1989-re emlékezünk, akkor román–magyar vonatkozásban az egységre, a megbékélésre, a közös európai és keresztény gyökerekből kisarjadó eszmei konvergenciákra, nemkülönben – erdélyi vonatkozásban – a közös hazában és államban érvényesülő közös érdekekre alapozva kell megfogalmaznunk elvárásainkat és reményeinket – mondotta Tőkés László, arra kérve-biztatva mindenkit, hogy „a vallási és kulturális pluralizmus földjén a jó román–magyar viszonyt őrizve és ápolva építsük együtt a demokráciát”.

Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke felidézte: a temesváriak 1989-ben nem a magyar Tőkés László, hanem egy temesvári polgártársuk mellett álltak ki. Olyan polgártársat láttak benne ugyanis, aki azt mondta ki, amit ők is éreztek, de nem mertek kimondani. Azt is hozzátette: 1989-ben a közös ellenség kovácsolta össze a románokat és a magyarokat. „Anélkül is összefoghatnánk, hogy közös ellenségünk legyen” – jelentette ki, megjegyezve: nemcsak a felejtéssel kell megküzdeni, hanem azon „külön beszéddel” is, ami ellentétes román és magyar narratívát honosított meg olyan témákban is, amelyekben szinte teljes egyetértés volt 1989 decemberében!

Ramona Băluțescu temesvári író úgy vélte: a keresztény egyházak közül az ortodox a legkevésbé fogékony az ökumenizmusra. Sajnos nagyon jelentős erők dolgoztak azon az elmúlt években, hogy a 89-ben leomlott etnikumközi kerítéseket visszaépítsék, bizonyos „kasztrendszerek” alakuljanak ki obskurus érdekek mentén, a legendás bánsági ökumenizmus múlóban van, sőt maga Temesvár és népe is kétségbeejtő átváltozásokat szenvedett. Arra biztatta az egyházakat és híveiket, hogy a görögkeleti arrogancia ellenére keressék egymás kezét és fogjanak össze.

Bodó Barna politológus, egyetemi oktató arra figyelmeztetett, hogy a románoknak és magyaroknak nagyon is érdekükben állna együtt keresni a válaszokat a globalizmus kihívásaira. A globalizációval járó individualizmus nem kedvez a szolidaritásnak és a közösségi együttműködésnek sem, destruktív hatásai számosak. Érdemes lenne ugyanakkor összehangolniuk az Európai Unió átalakításával kapcsolatos álláspontjukat, és közösen léphetnének fel az ukrajnai román és magyar nemzeti közösségek védelmében is.

A meghívott előadók mellett rész vettek a kerekasztalon az 1989-es Temesvári Emlékbizottság egyes tagjai is, közülük Tolnay István és Balaton Zoltán szólalt fel, előbbi az egymásrautaltság imperatívuszáról, utóbbi pedig arról beszélt, hogy nem becsüljük meg kellőképpen „nemzetünk és hitünk hőseit”. Bódis Ferenc református esperes és Mihail-Cătălin Regea, a Temesvár Társaság alelnöke is üdvözölte a részvevőket, majd Szabó László előadótanácsos adta át a Magyar Unitárius Egyház köszöntését, felidézve a 450 éves tordai vallásbékét és annak idei jubileumi évét, végül pedig átnyújtotta Tőkés Lászlónak az unitáriusok legutóbbi ünnepi zsinatának díszoklevelét és emlékérmét.

A rendezvény a Miatyánk két nyelven történő elmondásával zárult.