Bemutatták a Tőkés-könyvet a Kolozsvári Magyar Napokon

A hetvenéves Tőkés László tiszteletére kiadott könyvet mutatták be a Kolozsvári Magyar Napok keretében kedden délután a kolozsvári Vallásszabadság Házában, ahol Kovács István unitárius püspök házigazdaként köszöntötte a meghívottakat és érdeklődőket.

A Tőkés László tudtán kívül összeállított kötetet meglepetésként adta át Tusnádfürdőn az Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen tartott tusványosi fórumon az ünnepeltnek Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A kötetbe a volt református püspök írásaiból válogatott Kóczián Viktória debreceni teológus, de 18 magyar és román közéleti személyiség köszöntő, méltató sorait is tartalmazza.

A kolozsvári bemutatón Németh Zsolt azért tartotta fontosnak, hogy Tőkés László hetvenéves, mert – mint fogalmazott – az is csoda, hogy él. „Örülünk, hogy nem a református mártírról emlékezünk meg, hanem vele együtt ünnepelhetünk és emlékezhetünk a mártírokra, köztük Újvárossy Ernőre, Tőkés László egyik legközelibb munkatársára” – jelentette ki.

Németh úgy vélte: a kötet talán a legteljesebben dokumentálja Tőkés László életpályáját, de nem életrajz. Ennek a megírása még hátravan. Megjegyezte: sokan őrzik azt a pillanatot az emlékezetükben, amikor a temesvári lelkész kihajol a parókia ablakán, és szól a szolidaritását kinyilvánító tömeghez, de marad a helyén, a templomban. Úgy vélte: a helytállása korábban dőlt el, az ismeretlenre való felkészülés idején, a családban, egy olyan korban, amikor az is előfordult, hogy az élet és az értékek között kellett választani. A Fidesz alapítójaként és a „bálványosi folyamat” egyik elindítójaként is ismert politikus úgy vélte: a magyarságához kétszeres erővel ragaszkodó Erdély lelke öltött testet a Tőkés családban. Ezáltal válhatott Tőkés László Erdély ikonikus alakjává. Egyik román méltatójának gondolatát idézve jelentette ki: az igazi romániai demokrácia felé csakis Temesváron keresztül, Tőkés László rehabilitálásán keresztül vezet az út. Ezzel arra a három évtizedes posztkommunista mesterkedésre utalt, amely az egykori temesvári lelkipásztor rendszerváltó főszerepét igyekszik megkérdőjelezni Romániában.

Tőkés László elismerte: még nem volt ideje elolvasni a könyvet, de hozzátette: máris látja, hogy vannak benne olyan szövegek, amelyek számára is újdonságszámba mennek. Külön köszönetet mondott a szerkesztőknek az „Erdély ölelésében, Isten szeretetében” alcímért, amely a legtalálóbban fejezi ki életérzését.

Az írásaiból válogatott részről elmondta: mindig úgy tekintett az írásra, mint Ady Endre, aki azt vallotta, hogy „a vers csak cifra szolga”. Nem öncélúan írt, hanem írását mindig valami szolgálatába állította. „Amikor tollat ragadtam, mindig valami funkcionalitás vezérelt” –fogalmazott arra utalva, hogy ezt is a szolgálata, hivatása részének tekintette.