1989: Befejezetlen forradalom?

Tőkés László európai parlamenti képviselő irodájának szervezésében a rendszerváltozás 25. évfordulója alkalmából konferenciát és kiállítást rendeztek az Európai Palament brüsszeli székhelyén.

December 2-án 1989: Befejezetlen forradalom címmel tartották meg a konferenciát, amelyet az ez alkalomból Brüsszelbe invitált látogatócsoport tagjaként Balázs Dénes érmihályfalvi református lelkipásztor nyitóáhítata vezetett be. Az eszmecserét a házigazda Tőkés László nyitotta meg. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy 2014 jubileumi emlékév, melyet szerte Európában a kommunista önkényuralom bukásának negyedszázados évfordulójaként tartanak számon. Ugyanakkor öt éve annak, hogy az Európai Parlament – húsz év késéssel – a kettős mércét félretéve végre a nemzeti szocializmussal egyetemben a nemzetközi szocializmus totalitárius diktatúráját is példás formában elítélte. Karácsony adventjében emlékeztetett: negyed század után sem szabad megfeledkeznünk a kelet-közép-európai rendszerváltoztató folyamat vallási-erkölcsi dimenziójáról. Az Úr eljövetelének gazdag jelképisége egyebek mellett a romániai Temesváron teljesedett ki, ahol a könyörtelen Ceauşescu-rezsimmel egy kicsiny magyar református közösség szállt szembe, mígnem „a történelembe belépő, újszülött Jézus a karácsony legszebb ajándékaként szabadította meg országunk népét a zsarnokságtól.” De huszonöt évvel a rendszerváltoztató események után még mindig kérdőjeles formában beszélünk egy „befejezetlen forradalomról”, hiszen 1989 decembere csak kezdete volt egy olyan folyamatnak, amely kisebb-nagyobb kitérőkkel, megtorpanásokkal és eltévelyedésekkel, a kommunista viszonyok időnkénti visszarendeződésével, majd az időközben elakadt változások meg-megújuló lendületével mindmáig tovább tart. „Akárhogyan is történt volna, és a magunk mögött hagyott időben akármennyi keserű csalódás is ért volna bennünket: az Anno Mirabilis 1989 felemelő eseményeinek jelentőségét és súlyát semmiképpen sem szabad lekicsinyelnünk vagy relativizálnunk” – mondotta Tőkés László, hozzátéve: a szovjet glasznoszty, a lengyel szolidaritás, a magyarországi határnyitás, a balti élőlánc, a berlini fal lebontása vagy Románia „szabadító karácsonya” olyan alapvetést és örökséget jelentenek számunkra, amelyekre bizton lehet építeni. Minden pillanatot meg kell ragadnunk, hogy a rendszerváltozás folyamatát visszafordíthatatlanná tegyük, és amit az előttünk járók elkezdtek, azt méltóképpen betetőzzük és kiteljesítsük – vélte az EP-képviselő, majd azzal zárta, hogy a „befejezetlen forradalom” negyedszázados évfordulójának ez a legfőbb üzenete népeink és Európa számára.

Andrej Kovacsev bolgár néppárti EP-képviselő arról beszélt, hogy a nyugat nagyot hibázott, amikor a kommunista diktatúra bukása után elnézően elfogadta, hogy az egykori kommunista vezetők újból meghatározó szerepet játszanak, hogy átmentsék addigi hatalmukat pénzügyi és médiahatalom formájában. A keletnémet lusztrációs gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy kellő akarat esetén lehetett volna tisztább politikai közéletet teremteni az egykori kommunista országok esetében is.

A magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Németh Zsolt mint a rendszerváltó nemzedék jeles képviselője arról beszélt, hogy a múlt és a jövő erői mind a mai napig harcolnak egymással, és ez így van Romániában is. A volt kommunista hatalomhoz köthető erők befolyása még ma is erős, az erdélyi magyarok számára a szabadság ígérete minden eddig meghozott áldozat ellenére még mindig nem tekinthető teljesnek, amíg Románia olyan módon korlátozza a tulajdont, mint azt teszi most a Székely Mikó Református Kollégium visszaszolgáltatása körüli botrányos döntésekkel. Klaus Johannis megválasztásával a román–magyar kapcsolatok is új esélyt kaphatnak, hiszen az új elnök szász, így nyilván jobban érzi a kisebbségi nehézségeit.

Schöpflin György fideszes EP-képviselő a puha átmenet visszásságaira hívta fel a figyelmet. A régi rendszerhez kötődő, de az új helyzetben fontos pozíciókat elfoglaló új nomenklatúra magához kötötte a balliberális értelmiséget, és ez egyfajta kettős hatalomgyakorlást eredményez.

Sandra Kalniete lettországi néppárti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy hazája még mindig egy, a Szovjetunió idejében folytatott etnikai kolonizáció következményeivel küzd, míg Tunne Kelam észt néppárti képviselő arról beszélt, hogy a kommunizmus alól kiszabadult országoknak értékközpontú társadalmakká kell válniuk, a demokrácia formai követelményeinek teljesítése még nem elég.

A temesvári Gazda Árpád, akit 1989 decemberében Tőkés Lászlóval együtt tartóztattak le, akit négy napig fogva tartottak, vertek és vallattak, azt a hiedelmet cáfolta, hogy a forradalom a titkosszolgálatok munkája lett volna. Azok a románok és magyarok, akik életüket kockáztatva a tömeg és az események élére álltak december 16-án Temesváron, a helybéliek által ismert és megbecsült emberek voltak, nem pedig ügynökök. A hírszerző szolgálatok biztosan jelen voltak a forradalmi események alatt, de sokkal inkább megfigyelőként, semmint az események alakítójaként.

A Marosvásárhelyről érkező Fodor Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy Tőkés László egy olyan családból származik, amelynek tagjai különböző formában bár, de már korábban is kiálltak a rendszer ellen.

A konferencia után Temesvártól Európáig címmel nyílt meg az a kiállítás, amely a hallgatás falának ledöntése évfordulóján kívánt megemlékezni a forradalomról. A labirintusformában elkészített installáció az IJ Communications cég munkája, eszmei hátterét Molnár János kutató, történész alapozta meg.

A temesvári Dumitrescu családi kórus által előadott énekek által színesített eseményen Tőkés László elmondta: a tárlatarról a hosszú útról szól, melyet az elmúlt 25 évben tettünk meg a Ceauşescu-diktatúra csúfos bukásától Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásáig. És ez az út még korántsem ért véget. „A romániai magyarok számára ennek az útnak kitüntetett része Erdély útja Európába. Azt lehet mondani ugyanis, hogy a kisebbségben élő erdélyi magyaroknak még a többségi románoknál is hosszabb utat kell megtenniük ahhoz, hogy végre itthon érezhessék magukat Brüsszelben, és az egyesült Európa teljes jogú polgáraivá váljanak” – emlékeztetett az EP-képviselő, hozzátéve: „Kiállításunk ezen a hosszú úton kalauzol végig bennünket, mely éppen olyan hosszú, mint Isten népének a pusztai vándorlása, és amelynek eddigi 25 esztendeje értelemszerűen azt sugallja, hogy viszontagságos vándorlásunk jelképes 40 évének közel a fele még mindig hátravan.”

Az Európai Néppárt magyar delegációja nevében a rendszerváltás egyik közismert személyisége, Deutsch Tamás azt hangsúlyozta, a kontinens huszadik századi történelmét két szörnyű diktatúra határozta meg. Lech Walesa és Vaclav Havel mellett nekünk is van hősünk, akik köztünk jár, és az Tőkés László. Az Európai Néppárt román delegációja nevében felszólaló Cristian Preda, aki még egyetemistakéntkövette az 1989-es népfelkelést, a forradalmat a szolidaritás csodás megnyilvánulásaként írta le. Mint mondotta, sokan arról vitáznak, honnan indult a forradalom. Világos, hogy a forradalom december 16-án Temesváron kezdődött, és szégyenteljes, hogy a román szocialisták kezdeményezésére Tőkés Lászlótól el akarják venni azt az emlékérmet, amelyet a húszéves évfordulón forradalmi szerepének elismeréseképpen adományozott neki Traian Băsescu államfő.

Az Európai Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber zárta a felszólalók sorát, aki azt húzta alá, hogy pártja és frakciója büszke arra, hogy olyan személyiségek vannak soraiban, mint a romániai rendszerváltás elindítója, Tőkés László. „Gratulálok kiállásához, és örülök, hogy együtt dolgozhatunk önnel” – zárta szavait a német konzervatív politikus.

(Tőkés Lászlónak a konferencián és a tárlatnyitón elhangzott beszéde, valamint Gazda Árpád felszólalása a Dokumentumok rovatban található.)