Vita a szlovák nyelvtörvényről az EP-ben

A nemzetközi közvéleményben hosszú hónapok óta magas hullámokat vet a felvidéki nemzeti kisebbségeket megalázó a magyar nemzeti méltóságot sértő és a szlovák-magyar kapcsolatokat megmérgező  szlovákiai államnyelvtörvény. Jelek szerint azonban a szlovák fél a kemény bírálatok és a jogos tiltakozások ellenére sem jutott jobb belátásra, amivel azt kockáztatja, hogy önmagát szigeteli ki a civilizált európai államok sorából.

Északi szomszédunk elvakult és lankadatlan magyarellenességének újabb kirívó példája a kisebbik kormánytag – a Szlovák Nemzeti Párt – „hazafias nevelésre” irányuló azon törvényjavaslata, mely – egyebek mellett – Szlovákia iránti kötelező „hűségesküt” írna elő az ország valamennyi polgára, köztük is az identitásukban megalázott magyarok számára.

Komoly eredménynek számít, hogy hosszas, kulisszák mögötti kötélhúzás  nyomán, az Európai Parlament végül is napirendjére tűzte a kérdést. Igaz, hogy az erőteljes szlovák, illetve közegellenállás hatására a parlamenti vita tárgyát általános és „szelidített” formában fogalmazták meg – „Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyekről” címen – ez viszont mit sem von le az elért eredmény értékéből, amit a demokratikus erők és az európai magyar érdekképviselet saját sikereként könyvelhet el.

A keddi, éjfélbe nyúló közvitát Leonard Orban többnyelvűségi biztos nyitotta meg, és a tanulságok levonásával ő is rekesztette be.

Az EP-frakciók részéről – természetszerűleg –  számos szlovák és magyar képviselő szólalt fel – köztük is Jaroslav Paska (SZNP), Sergej Kozlik (Néppárt – HZDS –, Meciar pártja), Boris Zala (SMER) és Anna Zaborska (KDH), illetve Bauer Edit (MKP), Gál Kinga (Fidesz), Bokros Lajos (MDF) és Tabajdi Csaba (MSZP). A többi felszólaló közül megemlítjük még Hannes Swoboda ausztriai, Carl Haglund finnországi svéd, Tatjana Zdanoka lettországi orosz, Valdemar Tomasevski lengyelországi litván, Bilbao Barandica és Ramon Tremosa i Balcells spanyolországi baszk és katalán, Metin Kazak bulgáriai török és Kay Swinburne walesi képviselőket.

A szlovák felszólalókat a „legjobb védekezés a támadás”  alapállása jellemezte. Mondanivalójuk kimerült az alaptalan öndicséretben és az elvakult magyarellenes vádaskodásban. Egyedüli kivétel Anna Zaborska kereszténydemokrata képviselőasszony volt, aki a kisebbségi nyelvek és kultúrák oldalán szállt síkra.

Öröm volt tapasztalni az EU-országokban szétszórtan élő nemzeti kisebbségek EP-képviselőinek ez alkalommal megnyilatkozó szolidaritását, ami biztató jele a jövőbeli európai kisebbségi összefogásnak.

A további felszólalások rendjén Kósa Ádám néppárti képviselő a nyelvi fogyatékosok és a felvidéki magyarok között vont párhuzamot, megdöbbenését fejezve ki amiatt, hogy Szlovákiában az utóbbiaknak annyi jogot sem biztosítanak, mint amennyi – szociális alapon – a jelbeszéd használóinak kijár.

Michael Gahler német néppárti képviselő – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy Robert Fico és társai a „magyarveszéllyel” való riogatással akarnak szavazatokat gyűjteni maguknak.

Sógor Csaba erdélyi képviselő „nyelvi genocídiumnak” nevezte, ami Szlovákiában és több más EU-országban – köztük Romániában is – zajlik.

Surján László néppárti képviselő – feleletképpen a szlovákok vádaskodásaira – szellemes módon tisztázta: „Magyarország nem irtotta ki kisebbségeit – köztük a szlovákokat –, hanem azokat elcsatolták tőle” (ti. Trianonban).

Kétszeri megszólalásában Leonard Orban európai biztos – egyebek mellett – az Alapjogi Charta 22. cikkelyére hivatkozott, mely „a kulturális és nyelvi sokféleséget” európai alapértéknek tartja. Az emberi jogok tiszteletben tartásának szerves részét képezi a kisebbségi és regionális nyelveken beszélők védelme – mondotta. A leköszönő román biztos hangzatos és tetszetős általánosságokon túlmenően elítélte azokat, akik – a világ számos országában – különféle politikai érdekeknek rendelik alá a kisebbségi nyelveket. Orban sajnálatos módon annak a megtévesztő propagandának is hangot adott, hogy Fico és Bajnai miniszterelnökök „párbeszéde” megnyithatja a kétoldalú békés rendezés útját, aminek lényege – úgymond – a szlovák nyelvtörvény végrehajtásának a diszkriminációmentessé tétele.

A félrevezető propagandával szemben viszont egyértelmű, hogy: nem a törvény „végrehajtása”, hanem maga a diszkriminatív jogszabály a bajok legfőbb okozója. Továbbá az is világos, hogy ez a törvény sem csupán „magyar ügy”, se nem csupán bilaterális szlovák-magyar kérdés, hanem: európai és egyetemes emberi jogi és kisebbségi probléma. Biztonságpolitikai kérdés is egyben, mely szélsőséges nemzeti indulatok és irányzatok kiprovokálására alkalmas – mely iránt az Európai Közösség nem maradhat közömbös. Hogyha azonban ezt tenné, ugyanazt a hibát követné el, mint hajdan a Népszövetség, mely tehetetlenül asszisztált a hitleri Németország végzetes felemelkedéséhez.

Mellékelve közzétesszük Tőkés László erdélyi EP-képviselő hozzászólását, valamint az általa bemutatott szlovákiai térképet.

Strasbourg, 2009. november 25.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

Hozzászólás
a szlovákiai államnyelv-törvény
tárgyában

„Békesség Istentől!” „Pace Vouă!” „Pokoj Boha s Vami!”  „Peace to You from God!” – A soknyelvű Európában magyarul, románul, szlovákul és angolul kívántam békességet. Ezt megtehetem az Európai Parlamentben – viszont az államnyelv-törvény sérelme nélkül kockázatos volna megtennem a szlovák törvényhozásban. Az Unió egyik tagországában pénzbüntetéssel lehet sújtani a „hivatalos nyelvtől” eltérő, más nyelvek, köztük Európa egyik hivatalos nyelvének, a magyarnak a használatát. Ez világraszóló botrány és szégyen!

Nézzék Szlovákia térképét! Schengennek köszönhetően a Szlovákiát Magyarországtól elválasztó határt – a vasfüggönyhöz hasonlóan –  lebontották. A posztkommunista-soviniszta szlovák kormány azonban most újabb falakat emel az emberek közé: nyelvi korlátokat.

Köszönjük Jerzy Buzek elnöknek, hogy a megoldás érdekében a helyszínen – Szlovákiában – járt követségben. Az Európai Parlament ebben a közérdekű ügyben ne helyezkedjen a „be nem avatkozás”  ignoráns és „kényelmes” álláspontjára, hanem szerezzen érvényt saját előírásainak és követelményeinek, melyeket az emberi és kisebbségi, valamint a nyelvi jogok terén támaszt.

Strasbourg, 2009. november 25.

Tőkés László
EP-képviselő