Tőkés László beszéde: Harc „a Gonosz Birodalma” ellen

Még elevenen él bennem annak a júniusi napnak az emléke, amikor két évvel ezelőtt, a Capitolium dombjának oldalában, George W. Bush elnök részvételével a Kommunizmus Áldozatainak Emlékművét felavattuk.

Most, a Tienanmen-téri diáklázadás kegyetlen vérbefojtásának huszadik évfordulóján Thomas Marsh impozáns emlékműve egyszerre emlékeztet bennünket a Demokrácia Istenasszonyának ledöntött pekingi szobrára, valamint − annak ihlető forrásaként − a New York-i Szabadság-szoborra. A Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány által felállított Emlékhely méltó módon emlékeztet bennünket a totalitárius kommunista diktatúra vétlen áldozatainak, hőseinek és vértanúinak tízmillióira, az emlékezés révén pedig a Szabadság szimbolikus erejével késztet minket a múlt emberiség ellen elkövetett bűneivel való szembenézésre, valamint a zsarnokság ellen és a rab népek felszabadításáért viselt harc töretlen folytatására.

2007. június 12-én mondott beszédében Tom Lantos képviselő az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról is megemlékezett, találó módon mutatva rá, hogy az „nem bukott el, csak elhalasztódott a győzelme”.

Húsz esztendővel a romániai forradalom temesvári kirobbanása és a hírhedt Ceauşescu-diktatúra bukása után fájdalommal kell megállapítanunk, hogy a kommunizmus elleni szabadságharcok végső győzelme még mindig várat magára. Amint Emil Constantinescu volt román államelnök fogalmazott: az Isten- és embertelen kommunizmus „már nem képes visszatérni, de elmenni sem tud igazán”. A volt szovjet birodalomban, valamint kelet- és közép-európai csatlósállamainak posztkommunista társadalmaiban tovább él volt képviselői és átmentett örökségének káros következményei által.

Azt is mondhatnánk, hogy térségünk országaiban a kommunizmus elleni vértelen küzdelem, egy III. világháború zajlik immár húsz év óta. A demokratikus rendszerváltozás békés átmenetének ez a súlyos ára. Amint Ronald Reagan elnök nevezte: „a Gonosz Birodalma” önként nem adja meg magát! A régi rezsim kiváltságosai és gonosztevői, a volt diktatúra kiszolgálói és haszonélvezői egykori hatalmukat a gazdasági életbe mentették át, majd újból politikai hatalomra konvertálták. Éppen ezért: a kommunizmus egykori áldozatainak és utódaiknak mind a mai napig nem szolgáltattak igazságot. Márpedig igazság és jogosság nélkül sem igazi szabadság, sem tartós békesség és stabilitás nem létezik.

Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségével szemben két évtized után is ott éktelenkedik a megszálló szovjet „hősök” emlékműve... A forradalom 50. évfordulóján (2006) pedig a posztkommunista magyar kormányzat a diktatúra emlékét idéző, brutális módszerekkel lépett fel Budapest békésen ünneplő népe ellen.

Hasonló események és zavargások sora szegélyezi Románia kommunizmus utáni, ellentmondásos korszakát, a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus örökösei pedig mindmáig nem szolgáltattak igazságot az elnyomott és kiárusított kisebbségeiknek − köztük az erdélyi magyaroknak. Az eurokonform román kirakatpolitika ugyan már eljutott a kommunizmus verbális elítéléséig (lásd: Tismăneanu-féle Jelentés) − a diktatúra áldozatai iránti jóvátételtől azonban továbbra is mereven elzárkózik. A román törvényhozás és az igazságszolgáltatás „változatlanul visszautasítja azt, hogy a kommunizmus bűntetteit ugyanazzal a mércével ítélje meg, mint a nácizmus nevében elkövetett rémtetteket” − állapítja meg Marius Oprea, a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Intézet vezetője.

Európa, a volt vasfüggöny túlsó oldalán lévő fejlett Nyugat, sőt az Egyházak ökumenikus közössége is késlekedik az emberiség ellen elkövetett és a kommunista háborús bűntettek ügyében egyértelműen állást foglalni. Húsz évnek kellett eltelnie, míg − idén áprilisban − az Európai Parlament végre megtette az első döntő lépést ebben az irányban.

Mindezeket figyelembe véve, illesse őszinte elismerés a Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítványt − Lee Edwards elnök urat −, az amerikai „szabad világ” kongresszusát azért, hogy a ma átadott díj névadóinak szellemében, az egész földkerekségen fellépnek a totalitárius diktatúrák ellen, a rab népek védelmében, és bennünket a volt kommunista rezsimek alattvalóit is segítenek a szabadság győzelméért folytatott küzdelmünkben.

A Truman-Reagan Szabadság-Emlékérem, valamint a kommunizmus áldozatainak emléket állító globális internetes múzeum − melyet ma délután avatunk fel − jelentsen igazi elismerést és erkölcsi bátorítást mindazok számára, akik világszerte, Kínában, Tibetben, Észak-Koreában és Kubában − Isten nevében− tovább küzdenek az igazságért és a szabadságért.

Washington, 2009. június 16.