"Két pogány közt"

Európai kereszténységünk mai helyzetének az általános jellemzésére – a Kelet és Nyugat viszonyát jellemző hagyományos különállás továbbélésének a körülményei között – egy távoli történelmi analógia kínálkozik. A török és a Habsburg birodalom vetélkedésének színterévé vált Kárpát-medencében a korabeli Magyarország – a krónikás megfogalmazása szerint – "két pogány közt" őrlődött. Más szóval szólva: a kereszténység "bajnokának" számító Habsburg-ház "apostoli" császáraitól sem számíthatott jobb bánásmódra, mint a létét fenyegető "pogány" törökök részéről.

Mutatis mutandis: a kommunista-ateista diktatúra kegyetlen vallás- és egyházellenessége alól szabaduló kelet-közép-európai – kis – nemzetek a Berlini fal leomlása és a mesterségesen megosztott Európához való visszacsatlakozásuk után, egy kis túlzással szólva, vallási szempontból úgy érezhették, hogy "cseberből vederbe estek".

A volt kommunista tábor vallási tilalmát és keresztényüldözéseit elszenvedő keresztény egyházak és a hitükben megalázott hívő emberek a lelkiismereti és vallásszabadság eszményi világát látták a nyugati demokráciákban, és nemes irigységgel néztek fel reájuk. Az igencsak korlátozott, de mégiscsak létező kelet-nyugati egyházi kapcsolataink évtizedeken át az ateista diktatúra alóli felszabadulás ígéretét hordozták magukban, és ennek reménységét éltették bennünk.

Utóbb azonban, a kommunista diktatúra bukását követően, a szabad nyugati kapcsolattartás viszonyai között hamar rá kellett jönnünk, hogy az eszményeinkben élő "szabad világ" vallásszabadságának nem sok köze van az – egykori – "keresztény Európához"; hogy az a szabadság inkább jelenti a vallástalanság, mint a vallás szabadságát; inkább, mintsem a nagy múltú nyugati kereszténység nemes örökségének a folytatását.

Európai parlamenti képviselőként vegyes érzésekkel kellett tapasztalnom, hogy az ideológiai alapokon álló ateista materializmus – keleti – világából a szekularizálódott, nyugat-európai fogyasztói társadalom vulgáris materializmusának a világába csöppentem. 1989 után, egyházi kapcsolataink terén is ugyanennek a valóságnak a sokkoló hatásával kellett szembesülnöm. Ez azonban még nem minden. A kép teljességéhez az, a francia forradalom hagyományaira visszavezethető, liberális vétetésű keresztényellenesség is hozzá tartozik, mely intoleráns módon a politikai és a közéletből is messzire száműzné az Egyházat, és valahol a civil szféra és a társadalmi élet perifériájának a határán jelölné ki annak helyét. Ezen a ponton viszont már egymásra is talál, ami egymáshoz illik, és a keresztényellenesség nyugati hagyománya, valamint a kelet-európai diktatúrák harcos egyházellenessége anakronisztikus összhangban találkozik egymással.

Európai parlamenti képviselőként ebben a sajátosan ellentmondásos helyzetben ébredtem rá annak szükségességére és tűztem ki hivatásomul, hogy keresztény hitünk és értékeink szószólójává váljak ebben a kétszeresen keresztényietlen európai uniós légkörben. Ebből az alapvető előzményből és felismerésből kiindulva hirdettem meg a Keresztény Európát! elnevezésű programot – és ennek a missziói tervnek a mentén és részeként kerül sor 2008 Adventjében brüsszeli nemzetközi Biblia-kiállításunkra, valamint Kereszténység és Európa című európai parlamenti konferenciánkra.

Honi egyházi életünk ökumenikus összetételű, népes küldöttsége – ebben az összefüggésben – a nacionál-kommunista diktatúrában megpróbált keresztény hitünk ügyében vállal követséget az Európai Parlamentben. Talán ez az a többlet, mellyel az elvallástalanodott Nyugat-Európának mi szolgálhatunk. Ez lehet a mi "gazdag szegénységünk" szellemi-lelki hozzájárulása – apportja – az egyesült Európához.

Ezzel együtt igaz szövetségeseket keresünk és találunk magunknak a szekularizáció lélektelenségét túlélt és a jóléti társadalmak anyagiasságán felülemelkedni képes, nyugati egyházainkban és Testvéreinkben – akikkel összefogva, ilyenképpen most már végképp reménykedni és cselekedni merünk és tudunk egy lélekben megújuló, más Európáért.

Brüsszel, 2008. december 10.

Tőkés László

Elhangzott a Kereszténység és Európa című nemzetközi konferencia megnyitása alkalmából, az Európai Parlamentben.