Örök nyugalomra helyezték Wittner Máriát

Október 14-én végső nyugalomra helyezték Wittner Mária 1956-os szabadságharcost a dunakeszi temetőben. A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, Szent István-díjjal, az Emberi Méltóságért díjjal kitüntetett volt fideszes országgyűlési képviselő, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára életének 86. évében, szeptember 14-én hunyt el.

Búcsúztatásán részt vett Novák Katalin köztársasági elnök, Áder János volt államfő, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Jelen volt Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.

A búcsúszertartást Kozma Imre katolikus pap, irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója tartotta, majd Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki püspök mondott imát Wittner Máriáért.

Németh Szilárd kormánybiztos, volt honvédelmi államtitkár, fideszes országgyűlési képviselő búcsúztató beszédében Wittner Máriát az önfeláldozó, félelmet nem ismerő szabadságszeretet egyik legtisztább jelképének nevezte, aki egyszerre volt 1956 hőse, valamint áldozata a magyar szabadságharcot és forradalmat követő kommunista terrornak. Wittner Máriát nehéz gyermekkora után a karmelitáknál erős keresztény hitre, hazaszeretetre és mélyen érző emberségre nevelték. Erkölcsi tartása, bátorsága, a magyar szabadságért való tenni akarása már 19 évesen az 1956-os forradalom hősévé tette - folytatta. „Harcolt, ameddig lehetett, egészen addig a végzetes november 4-ei napig, amikor megsebesült, és amikor szeretett hazája is súlyos sebet kapott” – mondta a kormánybiztos.

A szabadságharc vérbe fojtása után nyolc hónap siralomház, 13 év fegyház és idegőrlő sötétzárka várt rá, ami alatt hite volt az egyetlen támasza, és csak 1970-ben, az 56-osok közül az utolsók között szabadult. Wittner Mária a börtönévek alatt esküt tett arra, hogy kivégzett bajtársai – köztük Tóth Ilona mártír szigorló orvos – emlékét megőrzi.

A rendszerváltás után nyolc éven át országgyűlési képviselőként is dolgozott, „tettel és szóval harcolt a magyar emberek szabadságáért, jólétéért, boldogulásáért”. Két gyermeke született, de családja mellett „szívbéli családjába” fogadta a kommunista diktatúra összes áldozatát. Mindig odafigyelt bajtársaira, anyagilag is támogatta a nehéz helyzetben lévőket. Ő volt a politikai élet irgalmas szamaritánusa – emelte ki a kormánybiztos.

Németh Szilárd úgy fogalmazott: Wittner Mária óriási űrt hagyott maga után. Utolsó leheletéig szolgálta a magyar nemzetet, a magyar szabadságharcot, amely nem ért véget 1956. november 4-én, sem a rendszerváltozással, és úgy tűnik, ez a magyar sors a 21. században is. Már életében is előttünk járó példa, erkölcsi mérce volt, szellemi öröksége ma is iránytűként szolgál. Kitartása, állhatatos hazaszeretete, a szabad Magyarországba és Istenbe vetett hite erőt ad a legnehezebb időkben is – jelentette ki a búcsúztatót. Arról is beszélt: Wittner Mária pontosan átérezte, mit jelent az országra nehezedő külső-belső nyomás. Azt is tudta, hogy ilyen időkben bátran és okosan kell a magyar érdeket képviselni, és olyan vezetőkre van szüksége az országnak, akik több terhet vállalnak, akik képesek a gáton teljesíteni.

Életét példának nevezte arra, hogyan lesz egy magára hagyott, édesanyját kereső árva gyermeklányból életre szólóan és még azon túl is szabadságharcos forradalmár, akit mindezért „a hazaáruló és gyáva kommunisták meg akarnak semmisíteni, meg akarnak gyalázni, de ő ettől csak még elszántabb, még erősebb lesz”.

Nyíri Márton, dunakeszi alpolgármestere búcsúbeszédében azt mondta: Wittner Mária, aki Dunakeszi díszpolgára is volt, olyan erős hatással volt sokakra, hogy vele kapcsolatban nagyon nehéz múltidőt használni, mivel „lelkülete mindig velünk marad”. Kedvezőtlen gyermekkori körülményei ellenére szilárd értékrend, erkölcsi tartás, elveiért való határozott kiállás, megtörhetetlen bátorság és végtelen hit jellemezte” – tette hozzá az elöljáró, hangsúlyozva, hogy Wittner Mária az 1956-os szabadságharcosok első számú szószólója volt, a forradalom emlékének őrzője, a közélet élő lelkiismerete, aki kompromisszumok nélkül kérte számon a forradalom leverőitől és szellemi örököseitől tettüket.

A dunakeszi temető ravatalozójánál tartott búcsúztatása után Wittner Mária hamvait szűk családi körben helyezték végső nyugalomra.