Nyílt levél a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselői, önkormányzati képviselői részére

A Párt alapító elnökének újabb ámokfutása késztet ismételt megszólalásra: menteni, ami még menthető.

A Magyar Polgári Pártot (MPP) a választás szabadságának jogos igénye hívta életre egy olyan politikai-társadalmi környezetben, amelyben ezt a politikai képviselet monopóliumát birtokló és azzal folyamatosan visszaélő RMDSZ-es csoport ellehetetlenítette.

Az elvek és értékek, valamint az azokat felvállaló és cselekvéseikben megjelenítő személyek versenye a magyar politikai képviselet eredményességét hivatott szolgálni. A választás szabadságát biztosítani hivatott többpártrendszer tehát nem maga a megoldás nemzeti közösségünk számbeli kisebbségi létéből fakadó gondjainak orvoslására, hanem felelős politikusok kezében csupán eszköz a hatékonyabb közösségi érdek- és jogérvényesítésre. Ugyanez az „eszköz” azonban felelőtlen pártpolitikusok kezében nem egyszer silány hatalmi eszközzé válik, személyes érdekeik és ambícióik kielégítésére.

A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.

Nem kívánom az alapító elnök által elkövetett baklövések, a párt belső szabályait sorozatosan áthágó döntések és a polgári-nemzeti tábor különböző csoportosulásai közötti véleménykülönbségek elmélyítését eredményező ballépések hosszúra nyúló lajstromát összeállítani. Még csak arra, a Párt önkormányzati tisztségviselőinek címzett, meghívónak álcázott, szánalmas politikai manifesztumra sem kívánok érdemben reflektálni, amelyben az alapító elnök a bolsevik gyakorlatra jellemző ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet saját pártvezetői inkompetenciájáról.

Szász Jenő szerint „jogvitáknak álcázott politikai vita” zajlik a Párt függetlenségének feladásáról, akik pedig a döntések törvényességét kérik számon, azok nem mások, mint RMDSZ-, újabban pedig Tőkés-ügynökök. Lelke rajta, hogyha botor módon immár legfőképpen bennem és az általam vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban véli felfedezni a pártépítés és a kibontakozás legfőbb akadályát.

Ezen levelem nem is a politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnökhöz és kritikátlan követőihez, hanem sokkal inkább a kevésbé hangos, a Párt ügyét és ennek „ódiumát”, a szervezeti és önkormányzati munkával járó állandó ütközéseket nyilvánosan felvállaló tagokhoz szól. Hozzátok, akik a Pártban nem csupán személyes érvényesülési lehetőséget, hanem elsősorban a nemzetpolitika érvényesítésének áldott keretét látjátok. Mert a MPP elbukása alapító elnökének akarnoksága miatt a ti és a mi közös kudarcunk, azoké, akik az erdélyi magyar autonómia ügyét, a választás szabadságát és a demokráciát egyformán szükségesnek és fontosnak tartjuk. Márpedig egy olyan előkészítetlen Országos Tanács megtartása, amelynek célja nem az igazságszolgáltatás által megállapított szabálytalanságok kijavítása, hanem csupán szerecsenmosdatás, felelősségáthárítás és az alapító elnök bebetonozása, minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti.

Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsósorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.

Bölcs döntésetekben reménykedve, testvéri szeretettel küldöm jókívánságaimat:

Brüsszel, 2010. április 7.