„…nemzeti minimum kialakításában gondolkodunk…”

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) alakuló ülésére került sor 2009. április 3-án Kolozsváron. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) év elején kötött megállapodásának értelmében ez a fórum a közös cselekvési tér megteremtését, az erdélyi magyar közösség alapvető problémáinak konszenzusos megoldásait szolgálja.

Az EMEF ünnepélyes megalakulásán az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök, Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor ügyvezető elnök, Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető, Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök, Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, valamint Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója képviselte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács delegációját Tőkés László, püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette, tagja volt Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, Tőkés Lehel és Vadász Szatmári Huba, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) alelnökei, Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) képviseletében Varga Zoltán alelnök. Az EMNT felkérését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem fogadta el elvi kifogásokra hivatkozva. Izsák Balázs SZNT-elnök szerint a személyi elvű autonómia statútuma és Székelyföld autonómiastatútuma két, egymástól elkülönülő autonómiaforma intézményeit és hatásköreit szabályozza, ezért szerintük nincs szükség a munkacsoportokra. Az alakuló ülésen továbbá részt vett Farkas Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke, viszont tisztázatlan státusban: habár az MPP elnöksége a teljes jogú tagság mellett szavazott, az MPP alapító elnöke, Szász Jenő április 2-i sajtótájékoztatóján a megfigyelői szerepkör mellett döntött.

Az alakuló ülés ünnepi részében a résztvevők egy-egy hozzászólás erejéig üdvözölték az EMEF megalakulását. Tőkés László kifejtette: szakítani kell a „rászedéses” módszerrel, a magyar összefogásnak felül kell írnia a szembenállási helyzetet. Nem szabad elfogadnunk a román politikum és sajtó által kitalált kategorizálást, mely szerint vannak „mérsékeltek” és „szélsőségesek”, amint ez ellen az EMNT folyamatosan tiltakozott is. A közös cselekvés megalapozásához bizalom szükséges, ebben egyetértettek a felek, ezért egyfajta „bizalomerősítő” problémalistát állítottak fel. Ezen szerepel az érsemjéni és makfalvi problémahalmaz kezelése (ezeken a helyeken a választások óta személyi kérdésekig elfajuló konfliktusban áll az MPP és az RMDSZ), a szatmárnémeti Kölcsey Gimnáziumnak a református egyháznak való visszaszolgáltatása miatt kialakult helyzet feloldása, a bákói RMDSZ és a csángómagyarok szövetsége közötti vita rendezése. Tőkés László ugyanakkor szorgalmazta a székelyföldi önkormányzatok tisztségviselőinek összehívását is egy nagygyűlésre, hogy érdemi lépéseket tehessenek egyfajta önkormányzati szövetség megkötésére.

Markó Béla az EMEF megalakulása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy előzménytelen egy ilyen fórum működtetése, habár a kilencvenes évek elején az RMDSZ is hasonlóképpen működött, emlékeztetett az 1992-es „kerekasztalokra”. Nem kell abban az illúzióban ringatni magunkat, vélte Markó Béla, hogy megszűnnek a nézetkülönbségek, ellenben arra kell törekedni, hogy ne a különbségeket erősítsük, hanem inkább a közös nevezőt kell keresnünk. Az SZNT levelére utalva kijelentette: a közös álláspontok kialakításához jelen kellene lenni, mert nem tervezték az EMEF „levelező tagozatának” a felállítását is. A csángómagyarok ügye viszont fontos, ezért a „csángók és csángók”, vagy ahogyan Kelemen Hunor ügyvezető elnök rámutatott: „csángók vezette RMDSZ és székelyek vezette Moldvai Csángómagyarok Szövetsége” közötti vita rendezésén felül az csángó ügy egészével foglalkozó munkacsoport felállítása is szükséges. Az RMDSZ ugyanakkor elfogadta a meghívást a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) soron következő, május 15-i budapesti ülésére is.

Az EMEF működési szabályzatának összeállításakor a felek megegyeztek abban, hogy a fórum paritásos alapon működik, egyik elnöke Tőkés László, másik elnöke Markó Béla, ugyanakkor nevesítettek két ügyvezetőt is Toró T. Tibor és Kelemen Hunor személyében. Leszögezték: az EMEF-nek egy évben legalább kétszer össze kell ülnie, de igény szerint többször is, emellett állandó szakbizottságokat működtet, amelyeket szintén paritásos alapon állítanak össze, és amelyek a különböző kérdésekben szakértői munka alapján jelentéseket, javaslatokat készítenek. Ezeket a munkadokumentumokat az EMEF konszenzussal fogadja el, és bár a határozatok nem bírnak kötelező érvénnyel, az ajánlás-jelleget épp a sokszínű döntéshozói fórum erősíti.

Ezután a létrehozandó munkacsoportokról egyeztettek. Varga Zoltán, az erdélyi civil szervezetek képviseletében a támogatáspolitika felülvizsgálatát szorgalmazta, Soós Sándor EMI-elnök egy ifjúságpolitikai munkacsoport felállítása mellett érvelt, Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető egy gazdasági és egy szociálpolitikai munkacsoport felállítását tartotta szükségesnek. Farkas Csaba a szociálpolitikai munkacsoportot kiegészítését javasolta egészségügyi vonatkozásban is. A kampányterhelésnek kitett szervezetek (RMDSZ, EMNT) képviselői jelezték, hogy az érdemi munka minden szakbizottságban valószínűleg a június 7-i EP-választások után kezdődik el, ellenben fel kell állítani egy prioritási listát, hogy a legfontosabbakat mihamarabb útnak tudják indítani. A közelgő EP-választások miatt elsőrendű fontosságot tulajdonítottak a kül- és nemzetpolitikai munkacsoport megalakításának, hiszen a közös európai keretprogram elkészítése, illetve az Európai Parlamentben képviselendő nemzetpolitikai irányelvek kikristályosítása időszerű feladat. Emellett az autonómia munkacsoport mihamarabbi felállításában határoztak. Az autonómia munkacsoportnak már lehetőleg júniusban elő kell készítenie egy közös autonómia-koncepciót, hogy már az őszi törvényhozási ciklusban képviselni lehessen. A további munkacsoportok felállításáról az ügyvezetők egyeztetnek.

A jó hangulatú alakuló ülés utáni sajtótájékoztatón Markó Béla elnök elmondta, az ülésen az eddigi együttműködést is értékelték „Ez mindenképpen pozitív. Amit a megállapodásban előirányoztunk, azt teljesítettük: legfontosabb, hogy megvan a Magyar Összefogás listája, ezt hétfőn leadjuk a Központi Választási Irodánál, emellett más kérdésekkel is haladunk” – értékelt Markó.

Tőkés László szerint most a cselekvés kell, hogy felváltsa a párbeszédet, ehhez pedig bizalomra van szükség. „Az EMEF megalakulása, a közös választási lista létrejötte azt igazolja, hogy nem csupán választási, konjunkturális meggondolások irányítanak bennünket, hanem az egész magyarságot érintő, fontos kérdésekben való együttműködést tartjuk fontosnak. Egy nemzeti minimum kialakításában gondolkodunk, amely mentén megvalósulhat a magyar összefogás” – összegzett Tőkés László.

Kolozsvár, 2009. április 3.