Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Nagyvárad lakosságának 90%-a magyar volt. Városunk élén magyar polgármester legutóbb a kommunista időkben állott, 1973-tól már az sem – pedig az 1966-os népszámlálás idején a 122.500-as összlakosság több mint a felét még mi tettük ki: az 56.500 román mellett 63.000-en voltunk magyarok.

   Az utóbbi két évtizedben sem sikerült magyar elöljárót választanunk a város élére. A város – és a megye – vezetőségében betöltött kulcspozícióink ellenére (alpolgármesterség stb.) nem voltunk képesek olyan szervezeti és szakmai teljesítményt nyújtani, ami arról győzte volna meg a nagyváradiakat – magyarokat és románokat egyaránt –, hogy érdemes magyar politikus kezébe adni a város irányítását. Most, 2012-ben viszont már ott tartunk, hogy Szent László városa 183 ezernyi lakosságának mintegy a 25%-ára zsugorodott magyarságunk (45.000 lélek).

  Nagyvárad XXI. századi magyar városvezetőinek a teljesítményére nemigen lehetünk büszkék. Feldolgozás alatt álló, reprezentatív felmérésünk előzetes adatsorai azt mutatják, hogy a váradi magyarok jelentős része Ilie Bolojan jelenlegi polgármesterre szándékozik szavazni. Azonban még ennél is aggasztóbb, hogy váradi nemzettársaink mérhető arányban román pártok jelöltjeire adnák voksaikat.

   Ez nem más, mint a nemzetidegen, a zsákmányszerző és kirekesztő régi politika következménye. A váradiak nem tudnak büszkék lenni magyar vezetőikre, és emiatt magyarságukban is kárt szenvednek. Elegük lett a korrupt magyar politikusokból, elegük lett a kokárdákkal leplezett látszatintézkedésekből, és nem kérnek az olyan „anyanyelvi jogokból”, melyek a „Lacul Roşu” utca „Piros tó” utcára fordításában vagy a  „Sfântu Ladislau” sikátorutca névadásában merülnek ki.

Abból is elegük van, hogy az – elvileg – a munkahelyteremtés eszközéül szolgáló magyar gazdasági külképviselet vezetője – tanácsosi, múzeumi stb. javadalmai mellett – évi 10–20 ezer euró összegeket rakott zsebre, ám munkája „eredményeképpen” egyetlen munkahellyel sem lett több a városban vagy Bihar megyében.

   Apropó: megye és Partium! Igen, abból is elegünk lett, hogy választott tisztségviselőink a szavazóik jóvoltából rendelkezésükre álló közpénzekből, illetve adólejekből választástól választásig terjedő, permanens propaganda-kampányt folytassanak szavazatuk újbóli megszerzése, illetve megvásárlása céljából, vagy hogy a legrosszabb kommunista időkre emlékeztető módon fenyegetőzzenek, zsaroljanak és manipuláljanak, ily módon erőltetve reánk kizárólagos politikai akaratukat.

   Mégcsak azt sem kívánjuk, hogy a korrupcióellenes hatóságok választott magyar vezetőink ellen folytassanak kivizsgálást – hiszen ez egész nemzeti közösségünk szégyenére válik. Azt is kiábrándítónak tartjuk, hogy – történetesen – katolikus pártemberünk református templomainkban „pápai csókra” nyújtsa a kezét, és nemzeti önbecsülésünkben alázzanak meg azok, a pártmenedzser típusú, önjelölt vezetőink, akik – a régi párturalmat idéző módon – teszik hűbéreseikké kulturális és tanintézeteinket.

   1989 decemberében nem erről álmodtunk – és a forradalmi ellenállás hősei és áldozatai nem ezért hullatták vérüket. Ők nem a zsebükből beszéltek – hanem: a szívükből cselekedtek.

Többé soha nem akarunk félni a hatalomtól. Egykor a többségi – román – főhatalomtól féltünk. Most annál is kevésbé vagyunk hajlandók elviselni a hatalomba kapaszkodott „etnikai” magyarok megfélemlítő politikáját!

   A hatalom igazi letéteményese maga Nagyvárad, Bihar és Partium népe – és mi arra szövetkezünk, hogy az ő akaratukat juttassuk érvényre.

Egy igazi „néppárt” – az Erdélyi Magyar Néppárt – mindig is a népe oldalán áll. Csak a népünk oldalán és szolgálatában állva vethetünk véget örökölt megosztottságunknak.

Új egységre van szükség, melyet elsősorban a nagyváradiak, sorra valamennyi településünk lakói, továbbá a civil, az egyházi, a tudományos, művelődési és a politikai-képviseleti szféra kötnek egymással.

  Véget kell vetnünk a régi politika azon korszakának, amikor kétes pártirodákban vagy politikai haszonszerzésből megtollasodott pártfőnökök kacsalábon forgó villáiban döntötték el, hogy mi jó nekünk – nagyváradi, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi magyaroknak!

Itt akarunk élni – mert ez a szülőföldünk, ez a hazánk!

Munkahelyeket akarunk, dolgozni akarunk, élni akarunk – magyar jövendőt akarunk, remélünk és építünk Szent László, Mátyás király és Szent György városában.

Hiszünk Erdélyben, hiszünk Székelyföldben és – hiszünk Partiumban!

 

Nagyvárad, 2012. április 26.

az EMNP védnöke

Zatykó Gyula
az EMNP
partiumi régióelnöke

az EMNP
szervezési igazgatója