Megemlékezés „hitünk hőseiről”

Megemlékezés „hitünk hőseiről”
Kárpátaljai református püspök a reformáció emlékünnepén Nagyváradon

A reformáció emlékünnepén, október 31-én a tíz nagyváradi református gyülekezet esztendők óta közös istentiszteleten ad hálát az Istennek, megemlékezve „hitünk hőseiről”, az Ige igazságáért áldozatot vállaló reformátorokról. Az idén a hívek a Nagyvárad-újvárosi templomban gyülekeztek, hogy meghallgassák Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök igehirdetését. Zán püspök mintegy viszonozta Tőkés László egy héttel korábbi nagydobronyi (Ukrajna) látogatását, ahol püspök-képviselő a kárpátaljaiak felkérésére előadást tartott az 1989-es temesvári eseményekről.

Az ünnepi istentisztelet hangulatán is átszűrődött az az elkeserítő tapasztalat, amit a Tőkés Lászlót elkísérő egyházkerületi küldöttség ukrajnai látogatásakor szerzett. Megdöbbentő az áldatlan helyzet, amelyben a kárpátaljai maroknyi magyarság gyötrődik. Az alig kétszázezres magyar kisebbségnek az ukrán állam egyszerűen nem biztosít anyagi keretet, hogy anyanyelvén tanulhasson. A református egyház bámulatos szívóssággal tartotta fenn iskoláit a mostoha körülmények között. Az ortodox többségű ex-szovjet állam semmibe veszi a reformátusokat, még az államosításkor elkobzott egyházi épületek közül is csak igen keveset szolgáltatott vissza.

Zán püspök szerint a 2004. december 5-i népszavazás nagyon sokat rontott a kárpátaljai magyarok helyzetén. Azóta a negyvenhatmilliós ukrán állam úgy tekint rájuk, mint egy elszigetelt és jelentéktelen kisebbségre, akikkel könnyen el lehet bánni, hiszen senki nem törődik sorsukkal. (A negyvenhatmillió lakos kb. 77%-a ukrán, és csak 0,3% magyar)

A Kárpátalján megtapasztalt nyomorúságos állapotot csak úgy lehet megváltoztatni, ha összefogással bizonyságot teszünk arról, hogy mi, kárpát-medencei magyarok egyek vagyunk – mondta Tőkés László az istentiszteletet követő ünnepi beszédében. Régi harci taktika, hogy az a fősereget szétmorzsolják, és könnyedén elbánnak vele, mert ha nincs egység, akkor a számbeli fölény sem számít. Márpedig ha a Magyarországon és a környező országok területén élő magyarokat nem elszigetelt csoportokként tekintjük, akkor láthatjuk, hogy nem is vagyunk kicsi nemzet.

Ez azonban mit sem ér, ha nem tudunk figyelni egymás gondjaira, és nem tudunk áldozatot hozni egymásért. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület meghallotta a kárpátaljai testvérek segélykiáltását, és az istentiszteletet követő szeretetvendégségen elvi döntés született arra nézve, hogy „gazdag szegénységéből” a lehetőségekhez mérten támogatást nyújtson a Kárpátalján élő magyar gyermekek oktatására. Tőkés László azt is megígérte, hogy az Európai Parlamentben is ismerteti a kárpátaljai magyarok helyzetét.

Nagyvárad, 2008. október 31.