Tőkés László emlékeztette a biztost, hogy két és fél éve az Európai Parlament elsöprő szavazattöbbséggel döntött a cianidos bányászati technológia betiltásának kezdeményezéséről az Unió tagországaiban – hiszen a ciánalapú bányászat soha nem lehet eléggé „biztonságos”. A 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánkatasztrófa esetét hozta fel példaként, amikor is 100 ezer tonna ciánnal szennyezett víz ömlött ki anagybányai aranybánya – előírásoknak megfelelő, azaz „biztonságos” – tározójából. Az erdélyi képviselő arra is figyelmeztetett, hogy a gigantikus verespataki aranybánya megnyitása hasonló, de sokszorosan pusztítóbb erejű környezeti katasztrófával fenyeget, és tudatta, hogy ugyanilyen környezeti veszélyforrás van kialakulóban az Erdélyi Érchegységben, a Dévához közeli Felsőcsertésen.

   „Teljes mértékben osztom a cianidos bányászat veszélyeivel kapcsolatos aggodalmait, és egyetértünk abban, hogy minden szükséges megelőző intézkedést foganatosítani kell a cián-katasztrófák elkerülése érdekében. Környezetvédelmi biztosként legfőbb feladatomnak épp az Unió környezetvédelmi törvényeinek a maradéktalan betartatását tekintem. Az Ön által is hivatkozott, a bányászati hulladékokról szóló 2006/21/EK. számú irányelv szigorú betartása lényegesen lecsökkenti annak kockázatát, hogy cián-szennyeződés jusson természeti környezetünkbe. Az irányelv – egyebek mellett – arról is rendelkezik, hogy a bányászatkor alkalmazott cián túlnyomó részét semlegesíteni kell, még mielőtt a cianidos hulladék a zagytározókba kerülne” ­– fogalmazott 2012. december 4-i levelében a biztos.

   Janez Potocnik levelében a felsőcsertési aranybánya esetére is kitér. Tudatja, hogy annak engedélyeztetéséről nem volt tudomása, mint ahogy egyébként a tagországoknak nem is kötelességük ezen ügyekben tájékoztatni az EB-t. „Az Európai Bizottság olyan esetekben illetékes egy adott tagországgal szemben eljárni, hogyha jelzéseket kap arra nézve, hogy a cianidos bányakitermelés rendjén nem tartják be maradéktalanul az Unió irányelveit és vonatkozó törvényeit”. A felsőcsertési engedély vonatkozásában tudni való, hogy a bányászati hulladékokról szóló, hivatkozott irányelv 8. cikkelye teljes átláthatóságot követel meg az európai állampolgárok részére, ellenkező esetben viszont az engedélyt kibocsátó tagországokat terheli a teljes felelősség – áll a válaszlevélben.

   A környezetvédelmi biztos levelét azzal zárja, hogy noha az Unióban a ciánalapú bányászat nem esik általános tilalom alá, az érintett tagállamoknak – példának okáért a Visegrádi Négyek országainak – módjukban áll határozottan fellépni a ciántechnológia használata ellen saját területükön. Janez Potocnik „biztató” példája – sajnos – nincs tekintettel arra, hogy Románia nem tartozik a visegrádi országok társaságába…