<Mikó Imre Huszonkét év című politikatörténeti könyvének (1941) tanúsága szerint az erdélyi magyarság két évig tartó politikai passzivitásából (1918–1920) a kiutat egyházaink korabeli vezetőinek az együttes színrelépése mutatta meg.

„Erdélyben mindig az egyházak jelentették a jogfolytonosságot, … a magyar közéletben fokozott súlyra tettek szert azok a főpapok, akiket ezentúl a román kormány is a magyarság lelki vezetőinek ismert el” – állapítja meg a rangos könyv szerzője, majd így folytatja: „Mailáth Gusztáv Károly, Nagy Károly és Ferencz József püspökök neve emelkedik ki a magyarság kisebbségi harcainak első évtizedéből. A hagyományos erdélyi szellem … most, a román elnyomás alatt még szorosabb egységbe kapcsolta a három magyar egyházat”. 1921-ben az erdélyi római katolikus, református és unitárius egyházak püspökeinek ez a „triumvirátusa” indította útjára azokat a felekezetközi értekezleteket, melyek nem csupán egyházi ügyekben, hanem a magyarság legfőbb sorskérdéseiben is mértékadó állásfoglalást tettek.

Az evangélikus lutheránus egyházzal kiegészülve, négy magyar történelmi egyházunk azóta is – alkalmas és alkalmatlan  időben – ennek a nemzeti, kisebbségvédelmi hivatásának törekszik töretlenül eleget tenni. Ennek az egyházi közösségi felelősségvállalásnak volt kiemelkedő képviselője Márton Áron gyulafehérvári püspök, akit az Észak-Erdély védelmében született memorandum (1946) kezdeményezése nyomán, éppen hatvan évvel ezelőtt (1949) vetettek börtönbe.

Testvéregyházaink új püspökeinek a felszentelése kiváló alkalom arra, hogy példás formában megújítsuk azt a testvéri ökumenikus együttműködést, melyet közel fél évszázadra a román nacionál-kommunista diktatúra szakított meg, és amely a Ceauşescu-rezsim bukása (1989) nyomán, éppen húsz évvel ezelőtt indult újra.

Egyházainkat erre az együttmunkálkodó közösségvállalásra kötelezi az – a Mikó Imre által emlegetett – „hagyományos erdélyi szellem”, mely az 1568-as tordai vallásbékéhez és az ezen alapuló erdélyi toleranciához vezethető vissza.

A püspökeink beiktatásán részt vevő román görög katolikus és ortodox egyházak, valamint más felekezetek képviselőinek a jelenléte ugyanakkor egyházaink és nemzeti közösségeink 1989-béli összefogásának a temesvári szellemét idézik fel, mely szintén további együttműködésre indít bennünket.

A „sokféleségben megvalósuló egységnek” az Ökumenikus Chartában is megfogalmazódó európai szellemisége ekképpen ölt testet erdélyi egyházaink szolgálatában – romániai társadalmunk erkölcsi megújulása és erdélyi magyarságunk felemelkedése érdekében.

1921–22-ben – közvetlenül a küszöbön álló országos választások előtt –, az alighogy beindult magyar politikai önszerveződés viszontagságai közepette két párt, a Kecskeméthy István református teológiai tanár vezette Magyar Néppárt, valamint a Ferencz József unitárius püspök elnökletével felálló Magyar Nemzeti Párt nézett egymással farkasszemet. A román hatalmi akadályoztatás megszűnésével viszont a szembenállóknak végül is sikerült egységre jutniuk, és a Magyar Szövetségben egybe szerveződő magyarság „az első választási küzdelembe egységesen indult el” – írja idézett művében Mikó Imre.

Memento: 1922! Egyházaink és erdélyi magyar közéletünk Trianon utáni példája ma is követendő.

Nagyvárad, 2009. március 9.

Tőkés László püspök,
EP-képviselő, az EMNT elnöke