Tőkés László vitaindító előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy világunk és kontinensünk, országaink és népeink életében és történelmében milyen sorsdöntő szerepe van az erkölcsnek, illetve hiányának. A magunk mögött hagyott XX. század két totalitárius rendszerének – a náci és a kommunista diktatúrának – az emberiség ellen elkövetett és háborús bűnei nem csupán jogi értelemben, hanem kihatásaikban és következményeikben is elévülhetetlenek. „Hogyha a glóbusz elsőbbséget élvező, legégetőbb kérdéseire gondolunk – mint amilyenek az általános gazdasági válság és a totális pénzuralom, a környezetvédelem, illetve a széndioxid-kibocsátás és a klímaváltozás kérdése, a terrorizmus és a keresztényüldözések, az emberi és a kisebbségi jogok, a demográfiai válság, valamint a menekültek ügye –, ezek rendezése és megoldása a politika, illetve a politikusok erkölcsi felelősségvállalása nélkül eleve kudarcra van ítélve.” Erdélyi EP-képviselőnk szerint ma már nem csupán „politikacsinálókra”, hanem valódi államférfiakra van szüksége a világnak. „Homo politicusok helyett a homo moralis minőségével bíró vezetőkre és politikai osztályra, akik az önző részérdekeken felülemelkedve valóban az értékek Európáját és világát építik, és akiket sem a mindenen eluralkodó gazdasági érdek, sem partikuláris geopolitikai megfontolások nem képesek a lábukról leszedni vagy útjukról eltéríteni” – mondotta Tőkés László, emlékeztetve: a kerekasztal-tanácskozás feltett szándéka, hogy erkölcs és politika eredendő egységének a helyreállításán fáradozzék, melynek keretében az erkölcsiség visszanyeri szabályozó szerepét a politikában, ez utóbbi pedig megvédi és érvényre juttatja az erkölcsöt a társadalomban. Mert csakis ezúton lehet feloldanunk azt a tudathasadásos, ősi ellentétet, amely a politikát eleve és szükségszerűen „szennyesnek” tartja. Ami pedig Európát illeti: hitbeli-lelki-erkölcsi megújulásra van szüksége az egész földrésznek.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott másnapi megbeszélnek rangos részvevői voltak, így például Yves Leterme, Belgium nemrég leköszönt miniszterelnöke, Vaira Vike-Freiberga, aki nyolc évig volt Észtország elnöke, Ivo Josipovic, aki néhány héttel ezelőtt adta át Horvátország elnöki tisztét megválasztott utódjának, Martonyi János, aki nyolc évig volt magyar külügyminiszter. Előadásaikba filozófiai és társadalmi szempontok mentén elemezték erkölcs és politikai viszonyát. Daniel Dăianu volt román gazdasági miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok nem lelkesednek az EU iránt úgy, mint az idősebb nemzedékek, nekik ugyanis nincsenek már emlékeik a világháborúkról, diktatúrákról, a határok átjárhatatlanságáról. Varga Zs. András nemrég megválasztott magyar alkotmánybíró pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a tagállamok újkori joga és az európai közösség joganyaga nemcsak jogokat rögzít, de felelősséget is ró az egyénekre, mégpedig igen sokrétűeket.

A találkozón felszólalt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, aki immár harmadszor vett részt a kerekasztal munkálatain. Arra hívta fel a figyelmet, hogy mind a tagállamokban, mind pedig az unióban annak a politikának van jövője, amely nem csak hatékony, de etikus is. Habár a politikusoktól elsősorban a hatékonyságot várja a választó, hosszú távon a közéletben nem tud megmaradni az a politika, illetve az a szereplő, amely nem tartja tiszteletben az erkölcs normáit. A fenntartható fejlődés sem lehet környezet-, egészség- és erkölcsromboló, mondotta.

Mint minden évben, idén is elfogadnak egy záródokumentumot a részvevők, amelyet elküldenek mind az unió, mind pedig a tagállamok vezetőinek.