„Fű alatt” Verespatakról az EP-ben

Az Európai Parlament e heti ülésszaka rendkívüli meglepetéssel szolgált a hosszú ideje húzódó, botrányos körülményeiről elhíresült verespataki bányaügy érdekeltjei és érintettjei számára. A brüsszeli Parlamentbe visszatérő képviselőink a január 25-i, hétfői kezdőnapon – vagyis az utolsó pillanatban – értesültek arról, hogy másnap, január 26-án délelőtt, az EP égisze alatt, Adina Vălean liberális képviselőnő szervezésében egy rendhagyó szakkonferenciára fog sor kerülni „Európa váljék a fenntartható és felelősségteljes bányászat zászlóvivőjévé ” (“Making Europe a leader in sustainable and responsible mining”) címszó alatt.

Tőkés László erdélyi képviselőnk Renate Weber EP-képviselő, valamint Bakk Miklós politológus, az EMNT volt európai parlamenti képviselőjelöltje jóvoltából szerzett tudomást a titokzatos rendezvényről. Úgy tűnik, hogy a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) „erődemonstrációjával” („acţiune de forţă”) van dolgunk – írta a verespataki bányaberuházást ellenző álláspontjáról is ismert román képviselőnő sürgős megkeresésében. A váratlanul és nagy „diszkrécióval” összehívott tanácskozás „a verespataki beruházást forszírozó Gold Corporation lobbierejét mutatja. Úgy tűnik, hogy a liberálisok is beszállnak mellettük a ringbe” – olvasható a jeles erdélyi magyar politológus figyelemfelhívó levelében.

Az eset vonatkozásában árulkodó az a körülmény, hogy Renate Weber liberális politikusnő – Adina Vălean liberális pártbéli és frakcióbéli kolléganője – maga sem tudott a készülő szimpóziumról. A kezünkbe jutott meghívottak listájának tanúsága szerint az EP-képviselők közül kizárólag az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (Industry, Research and Energy – ITRE) tagjai kaptak meghívást. Jelek szerint a szervezők a „Roşia Montana-projekt” ügyében egyáltalán nem tartották „illetékesnek” sem a Zöldek környezetvédő pártját, sem a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (Environment, Public Health and Food Safety – ENVI), sem – példának okáért – a vízvédelemre szakosodott Water Intergroup frakcióközi munkacsoport tagjait, vagy éppenséggel a beruházás kimenetelében leginkább érdekelt, szomszédos Magyarország képviselőit.

A bányászati szaktanácskozásnak álcázott rendezvény napirendje önmagában is sokat elárul a szervezők szándékairól. A konferencia első része európai ágazati szakembereket vonultatott fel, akik – közvetett módon – a tanácskozás, illetve a verespataki projekt szakmai és tudományos hitelességét voltak hivatottak biztosítani. Az előadók között szerepeltek: Abraao Carvalho, az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatóságának és Michel Sponar, az EB Környezetvédelmi Főigazgatóságának a vezetői.

A konferencia második része szintén nem szűkölködött rangos szakemberekben. Közülük is említést érdemelnek Susanne Lacase, a Norvég Geotechnikai Intézet ügyvezető igazgatója, Paul Whitehead oxfordi professzor, vagy éppenséggel Paul Damian, a Román Nemzeti Történeti Múzeumának helyettes igazgatója.

Az ilyen előzmények mellett és ezen háttérrel megszervezett európai parlamenti „szakkonferencia” ma reggel Adina Vălean képviselőasszony bevezetőjével vette kezdetét, aki fontosnak tartotta kihangsúlyozni – s a későbbiek során ezt ismételten megtette –, hogy az értekezlet nem „Roşia Montánáról”, hanem a „felelős és fenntartható bányászati kitermelés” szakmai kérdéseiről és európai távlatairól szól.

Az általa mondottakkal ellentétben senki előtt nem lehetett kétséges az esemény valódi célzata. Amint erdélyi európai képviselőnk megállapította: minden jel és körülmény arra vall, hogy az RMGC – nehezen leplezhető – „lobbi-tanácskozásán” és „propaganda-rendezvényén” veszünk részt, mely európai legitimációt kíván szerezni a verespataki bányatervnek.

Egyébként ki is derült, hogy a konferencia anyagi főtámogatója maga az érdekelt bányavállalat volt. Ezen túlmenően annak főelőadójaként nem más, mint Dragoş Tănase, az RMGC menedzser-igazgatója ismertette a verespataki projektet, jól adatolt és „szakszerű” előterjesztésében ecsetelve a beruházás kedvező vonásait, biztonságos és környezetbarát voltát, valamint annak társadalmi és gazdasági szükségességét és „áldásait”. Egyebek mellett arról is biztosította a hallgatókat, hogy a nagybányai ciánkatasztrófa megismétlődése Verespatak esetében teljességgel kizárt.

„A nép nevében” Eugen Furdui verespataki és Călin Andreş topánfalvai (Câmpeni) polgármesterek tartottak beszédet, és szálltak síkra a beruházási terv megvalósítása, közérdekű és szociális jelentősége mellett.

Az értekezlet előzetes eltitkolása és rajtaütésszerű megrendezése miatt annak résztvevői közt kevés „ellenzéki” vehetett részt. Ezeknek egyikeként dr. Ioan Piso kolozsvári történészprofesszor keresetlen nyíltsággal mutatott rá, hogy a szervezők szándékosan tartották távol a tanácskozásról a bányaberuházás ellenzőit – példának okáért annak a hetven (70) romániai civilszervezetnek a képviselőit, akik röviddel ezelőtt közös állásfoglalásban léptek fel a verespataki magánberuházás ellenében. „Et auditur altera pars” – hallgattassék meg a másik fél –, szorgalmazta a neves történész, nemes kiábrándultsággal leplezve le a korrupciótól sem idegen gazdasági és politikai körök ignoranciáját az Akadémia, a civilszféra és az egyházak megalapozott visszautasító álláspontja iránt. Határozottan ellenezzük a verespataki projektet – jelentette ki Piso professzor –, azt a tervet, mely az ország „nemzeti kincsét”, az aranyat gátlás nélkül volna kész vagyonéhes magánbefektetők kezére játszani; azt a politikát, mely a válságba taszított vidék és közösség helyett idegen érdekeket védelmez.

A hosszúra nyúló előterjesztések miatt, a végén már alig futotta az időből hozzászólásokra. Ioan Piso opponenseként Bogdan Baltazar veterán politikus kapott szót, aki átlátszó demagógiával igyekezett nevetségessé tenni a hírhedt bányaprojekt ellenzőit, köztük a kis számban ugyan, de mégiscsak jelen levő verespataki civileket.

Az elnökséget ellátó Adina Vălean utolsóként Tőkés László képviselőnknek adott szót, aki kétnyelvű – román és angol – referátumában mindenekelőtt a szimpózium egyoldalúságát és propagandisztikus jellegét bírálta. Őszinte sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes jelek szerint a román Nemzeti Liberális Párt is megváltoztatni látszik véleményét a verespataki bányakitermelés ügyében. Hasonlóképpen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is eddigi – helyes – álláspontjának feladására készül, hiszen míg előzőleg, a liberális kormányzat idején, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter még felfüggesztette a beruházás engedélyezési folyamatát, tavaly decemberben pedig Markó Béla RDMSZ-elnök még változatlanul ellenezte a terv megvalósítását – velük szemben a demokrata-liberális párti kormány mostani tárcavezetője, Borbély László igencsak hajlik a bánya megnyitásának jóváhagyására.

A „Roşia Montana” bányászati projekt ügyében érintett Románia európai képviselőjeként Tőkés László az ország polgárainak és a jövő nemzedéknek a jól felfogott érdekei iránti elkötelezettséggel hívta fel a figyelmet a ciánalapú bányakitermelés környezetvédelmi és egészségügyi veszélyeire, valamint lehetséges katasztrofális következményeire. Ezzel együtt felidézte, hogy az elmúlt időszakban már több rendben felemelte szavát a közveszélyes beruházás ellen – mind plenáris felszólalásaiban, mind az illetékes európai biztoshoz, Sztavrosz Dimaszhoz intézett folyamodványában, melyet aláírásával több mint harminc (30) európai képviselő támogatott.

Ebben az összefüggésben szintén említésre méltó, hogy 2008 februárjában a liberális Csibi Magor és Chris Davies, valamint a szocialista Daciana Octavia Sârbu EP-képviselők ún. szóbeli kérdéssel fordultak ez Európai Bizottsághoz, a ciánalapú bányakitermelés európai szintű betiltását indítványozva.

Erdélyi magyarként európai képviselőnk a tiszai ciánszennyezés 10. évfordulójáról is megemlékezett, mely rossz óment jelent a verespataki beruházási tervekre nézve. Ennek kapcsán dr. Áder János EP-képviselő, a Magyar Országgyűlés korábbi elnökének a visszautasító álláspontját is tolmácsolta, az ügy regionális – Kárpát-medencei – veszélyeire hívva fel a figyelmet.

Végül bejelentette, hogy magyarországi kollégájával közösen egy írásbeli nyilatkozat beterjesztését kezdeményezik az Európai Parlamentben, a verespataki bányaterv megvalósítása ellenében.

Brüsszel, 2010. január 26.