„Kelet-Európa a múlt század szinte egész idejére foglyául esett a totalitárius rendszernek. A szovjetek ráerőltették uralmukat, de a szabadság eszménye mindvégig elevenen élt népeiben” – olvasható a beharangozó szövegben, mely a térségbeli szabadságmozgalmak folytonosságában emlékezik meg a berlini felkelésről (1953), a magyar forradalomról (1956), a prágai tavaszról (1968), valamint az 1980-as évek lengyel Szolidaritásáról és a balti államok függetlenségi törekvéseiről.

A konferenciát Manfred Weber, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnöke, valamint Mikulas Dzurinda, a Wilfried Martens Európai Tanulmányi Központ elnöke nyitotta meg. Az „Akkor” címet viselő, a kommunista diktatúrával szembeni ellenállásról és forradalmakról szóló első panel keretében – többek mellett – Stéphane Courtois történész, A kommunizmus fekete könyvének hírneves szerzője tartott előadást.

A „Most” című második részben, mely Európa jelenkori „elrablásának” a kérdésével foglalkozott, Alexandr Vondra volt cseh külügyminiszter, Christoph von Marschall német vezető újságíró és Taja Vovk van Gaal, a rövidesen létrejövő Európai Történelem Házának szlovéniai igazgatója értekezett az egyesült Európa előtt álló, az 1989-es kelet-közép-európai rendszerváltozást követő kihívásokról. Az előadók őszinte elismeréssel értékelték az 1956-os magyar forradalmat. Az 1989-es változások értő tanújaként a német újságíró kivételes empátiával szólt a mostanra kialakult magyar- és lengyelországi helyzetről, másfelől pedig az egész Európát megviselő migrációs válságról, elítélve ugyanakkor a nyomában támadó jobb- és baloldali szélsőségeket, valamint populizmust.

A kerekasztal-beszélgetés rendjén Tőkés László európai képviselő az egykori „rab népek”, nevezetesen a szovjet fogságba hurcolt lett nép jeles képviselőjeként méltatta Sandra Kalniete alelnököt, akit szibériai születési helye is arra predesztinált, hogy az egyesült Európa szószólójává váljon. Keresztény szemszögből közelítve meg a kérdést, erdélyi képviselőnk egyként „Európa elrablásának” nevezte az ateista kommunizmus uralmát, valamint a nyugat-európai szekuláris vallásellenesség eluralkodását, melyek egymáshoz hasonló módon igyekeztek/igyekeznek megfosztani kontinensünket keresztény gyökereitől és értékeitől. A kívülről jövő muzulmán térhódítás mellett ezek is olyan „belső kihívások”, melyek a „keresztény Európa elrablásával” fenyegetnek. Ennek összefüggésében a volt szovjet tömb egyes országaiban – köztük Romániában – a posztkommunista visszarendeződés is komoly „kihívást” jelent – mondotta Temesvár volt református lelkipásztora.

A konferencia disszonáns epizódját képezte egy magyarországi újságíró azon felszólalása, melyben – a témától eltérve – Orbán Viktor Magyarországát becsmérelte, és a Népszabadság című baloldali lap megszűnése kapcsán heves indulatossággal kérte számon a magyar sajtószabadságot. Az EP magyar néppárti küldöttségének nevében elmondott válaszában Tőkés László rámutatott, hogy fonák dolog azt a napilapot siratni, mely a vérbe fojtott magyar szabadságharc nyomán restaurálódó kommunista diktatúra, nevezetesen a Kádár-rezsim szócsöveként jött létre, és az 1989-es rendszerváltozást követően is a régi rezsim folytonosságát testesítette meg.

Zárszavában Roland Freudenstein ülésvezető, a Wilfried Martens Központ igazgatója amellett szállt síkra, hogy az egyesülő Európában a Nyugatnak és a Keletnek nem egymást kell vádolnia vagy hibáztatnia, hanem mindkettőjüknek a kölcsönös megértés útját kell keresnie.

A rendezvény házigazdájaként Sandra Kalniete az egyesült Európa eszménye mellett tett hitet, és azt hangsúlyozta, hogy nem „feketében és fehérben”, hanem az európai demokrácia „sokszínűségében” kell gondolkoznunk és keresnünk közös jövőnk útját.