Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nyilatkozata

Az európai parlamenti választásokon elért eredmény, a 2007-ben megszerzett három képviselői hely megtartása a Románia számára kettővel kevesebb helyet biztosító EP-képviselet arányai között az erdélyi magyarok közös sikere.

Sajnálatos, hogy a Magyar Összefogás listájáért végzett közös munka mellett az ellenérdekelt csoportok aknamunkája is eredményesnek mondható. A negyedik hely megszerzése azért hiúsult meg, mert többen – nyíltan vagy burkoltan – a választásoktól való távolmaradásra buzdították az erdélyi magyar szavazókat.

Keserű szájízzel olvastuk a Magyar Polgári Párt (MPP) sajtóirodája által kibocsátott, 2009. június 9-i nyilatkozatot, amely csak és kizárólag az önös pártelnöki érdek és nem a magyar közösség érdeke alapján mond hamis és félrevezető ítéletet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közötti összefogás fölött, és próbálja lekicsinyelni az elért sikert.

„Nem lesz sikeres az összefogás” – emígy hangzott az „önbeteljesítő jóslat”, és érvényesülése érdekében az elnöki tiltórendeletektől kezdve, Tőkés László pártlapban való lejáratásán át, a tudatos bojkottig terjedően számos eszközt bevetettek.

Érthetetlen, hogy a belső és külső legitimációs válságban szenvedő pártvezetés miért nem fogadja el a szavazatok által is alátámasztott eredményt, miért nem tud örülni az erdélyi magyar sikernek.

Ez annál is furcsább, mivel az MPP-sajtóiroda azt állítja: az „egypárti” lista nem, hanem csakis a „kétpárti” lista tud igazán „nemzeti” lenni. Annak tudatában, hogy az EMNT a megegyezés aláírása után, a jelölési folyamat közben a befutónak számító negyedik helyet felajánlotta az MPP számára, álláspontjuk egyenesen képmutató, farizeusi.

Ahelyett, hogy a Magyar Összefogás jelöltjei közül négyen jutottak volna mandátumhoz és a Magyar Polgári Pártnak most lenne egy európai parlamenti képviselője, az MPP elnökségének hibás politikai döntése következtében eggyel több, azaz harminc román, közöttük három (!) nagyromániás EP-képviselővel kell majd nemzetközi színtéren is viaskodnunk. Ezt érték el szűkkeblű, pártos hozzáállásukkal. Tegyük hozzá: az MPP megyei és helyi vezetőinek nagy része, tagságának és szimpatizánsainak többsége felülbírálta az elnöki dekrétumot, és cselekvően támogatták az erdélyi magyarok európai képviseletét. Köszönet érte!

Hasonló gáncsoskodást és közvetett bojkottot tapasztaltunk a bihari RMDSZ egyes vezetői részéről, akik nemcsak a kampány „takaréklángon tartását” valósították meg, de a szavazás napján tett nyilatkozataikkal a saját szervezetük érdekei ellen is cselekedtek. Akik ezt tették, akarva-akaratlanul a Nagy-Románia Párt, Vadim Tudor és Gigi Becali táborát erősítették.

Sajnos beigazolódott, amit a korteshadjárat során mindvégig hangoztattunk: június 7-i szavazásunk csak a 2004. december 5-i népszavazáshoz fogható. Aki nemmel szavazott, vagy nem szavazott, az akaratlanul is a román nacionalisták – a Nagy-Románia Párt – malmára hajtotta a vizet.

Szerencsére szavazópolgáraink ennél bölcsebbnek bizonyultak, és mind Bihar megyében, mind pedig Erdély más megyéiben mozgósítaniuk sikerült soraikat.

Habár az EMNT és annak az elnöke, Tőkés László által javasolt, a politikai-közéleti szereplők minél teljesebb körét lefedő nemzeti jelöltlista csak részlegesen valósult meg, az összefogás, a táborok közötti koalíció gondolata végre első ízben öltött konkrét formát, és bizonyult eredményesnek.

Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum jó keretet biztosíthat az erdélyi magyar politikai és társadalmi sokszínűség hasznosítására, a magyar erők közötti konszenzus kialakítására. Nemzeti érdekeink képviselete, a magyar ügy sikere Erdélyben, Bukarestben, Brüsszelben azon áll vagy bukik, hogy a belső sokszínűség, a pluralizmus megtartásával sikerül-e az összefogást megtartani, az együttműködést tovább folytatni.

Június 7-e a bizonyíték reá: ha bízunk benne és teszünk érte, az erdélyi magyarok ügyét közös erővel előbbre vihetjük!

Nagyvárad, 2009. június 12.