A Szentírást Károlyi Gáspár református esperes, gönci lelkész fordította le, több lelkésztársa segítségével, a munkálatoknak 1586-ban kezdtek neki. Három év múlva el is készült a teljes fordítás. A nyomtatát 1589. február 18-án indult meg Mantskovits Bálint vezetésével Vizsolyban, és 1590. július 20-án fejeződött be. Ennek tiszteletére, azaz a vizsolyi biblia megjelenésének 425. évfordulója alkalmából tartottak Nagykárolyban emléknapot, amely ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a belvárosi református templomban, ahol Tőkés László váradolaszi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, erdélyi EP-képviselő hirdetett igét. Az ún. Logosz-himnuszt, azaz János apostol evangéliuma első részének 1–16. versét idézve mutatott rá prédikációjában, hogy az Ige, azaz Isten nemcsak hogy testet öltött Jézus Krisztusban a földön, de a testté lett Ige idővel írott igévé vált. Ha nem így történt volna, keveset vagy semmit sem tudnánk arról, hogy Isten mit tett érettünk. A kijelentés, kinyilatkozatás hordozója a Szentírás. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által válik ismertté – írta volt Pál apostol.  Az ige közvetítőjének, fordítójának munkája nélkül a sötétségben tapogatóznánk, ezért korszakos, sőt forradalmi jelentőségű Károlyinak és társainak, támogatóinak tette – hirdette Tőkés László –, hiszen Isten megszólalt magyarul is. Ennél közvetlenebb Isten-élményt aligha lehet elképzelni, egy jeles erdélyi költő egyenesen úgy fogalmazott, hogy Isten megtanult magyarul.
 

 

A magyar Bibliával elérkezett hozzánk a Teremtő szava, munkája, örökkévalóságának és mindenhatóságának bizonysága – hirdette Tőkés László. Mind a szószéki szolgálat, mind az emléknap során több alkalommal is igyekeztek a megszólalók Károlyi Gáspár tettének nagyságát és hasznát sokszorosan kidomborítani. A bizonyságtevők tetteit méltatva az igehirdető például arra figyelmeztetett: Európa válságának egyik oka az Istentől való elrugaszkodás. Látjuk, hogy az Istennel szembeszegülő, szófogadatlan, megátalkodott ember sorsa tragédiák sorozatán keresztül alkot monumentális történelmi freskót, amelyhez újabb és újabb szomorú részletek adódnak napjainkban is. Vissza kell térni ezért a krisztusi útra, miként történt az a reformáció idején – mutatott rá Tőkés László.

Az igehirdetést követően Tukacs József Sándor házigazda lelkipásztor, Fülöp István, a Nagykároly testvérvárosában, Mátészalkán bejegyzett Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, valamint főgondnoki minőségében Kovács Jenő polgármester mondott köszöntőt. Versek hangzottak el fiatalok, úgymint Bakó Blanka, Herman Enikő, Görög Anita, Forgács Tamás, Pataki Dorottya előadásában, majd a Carmina Renascentia régizene-együttes adott elő alkalomhoz illő énekeket. Az ünneplők végül a templomkertben álló Károlyi-szobornál hajtottak fejet és helyezték el emlékkoszorúikat.
 

 

Délután a gyülekezeti házban Gy. Szabó Béla Jelenések Könyve című metszetsorozatának kiállítását nyitotta meg Ferenczy Miklós kolozsvári lelkipásztor, a nagykárolyi vallásórás növendékek közreműködésével. Ifj. Geréb Miklós irinyi lelkipásztor Károlyi Gáspárról, a bibliafordítóról értekezett, míg Muhi Sándor szatmárnémeti művészettörténész Bibliai témájú képek a Nagykároly környéki templomokban címmel, Végh Balázs Béla irodalomtörténész pedig A 137. zsoltár szépirodalmi parafrázisai címmel tartott előadást.