A templomi együttlét keresztelővel kezdődött: Herdeán Gyöngyi újvárosi lelkipásztor szolgáltatta ki a keresztség sákramentumát a gyülekezet legfiatalabb tagjának.

Meghívott igehirdetőként Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a reformáció jubileumi emlékévének volt miniszteri biztosa Péter apostol első leveléből idézve (3,8-17) építette fel prédikációját annak mentén, hogy „az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön”. Jeles történelmi események és személyi cselekedetek példázataival keretezett igemagyarázatában az isteni jelenlét, gondoskodás és szeretet állandóságát domborította ki. A keresztényi élet, a Krisztus egyházán belüli lelki és fizikai építkezés világformáló eredményeire rámutatva biztatott hitbéli és erkölcsi helytállásra, minden nehézségek között, „e farkastörvényű világban”. Az Isten színe előtt vagyunk hivatottak élni, Krisztust kell szentnek tartanunk szíveinkben, ez az üzenet és az útravaló abban a 21. században, amely a kereszténység hitbéli megerősödésének százada lesz – mondotta meggyőződéssel, minden ezzel ellenkező esemény és jelenség dacára. Igehirdetését a közelmúltban elhunyt Kányádi Sándor Szelíd fohászának idézésével zárta.

A továbbiakban Sándor Lajos parókus lelkész köszöntötte és mutatta be a meghívottakat és az alkalmi vendégeket. Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyház előző püspöke a magyar bibliafordításokat és azok kimunkálóit méltatva az „Ige forradalmának” megörökítőiként szólt azokról, akik „mint ezüst tálcán az aranyalmát” hozták elénk Isten szavát. Fel is mutatta a becses jubileumi kiadványt, amelynek kiadásához maga is hozzájárult: Melius Juhász Péter (1532–1572) magyarázatos bibliafordításának hasonmás kiadását. A Méliusz Juhász Péter, Horhi Juhász Péter, Horhi Melius Péter vagy Melius Juhász Péter neveken is ismert debreceni prédikátor és tiszántúli szuperintendens (ekként Váradnak is egykori püspöke), a Magyarországi Református Egyház megszervezője nem túl hosszú élete során oly sokoldalú munkát végzett, hogy az utókor méltán csodálkozik: miként jutott arra is ideje és ereje, hogy a Károlyi Gáspárék monumentális vállalkozását évekkel megelőzve veretes fordításokban nyújtsa át a Szentírás több részét azoknak, akik addig sosem hallhatták anyanyelvükön az Úr szavát. Különös fintora a sorsnak, hogy Melius egyik legjelentősebb műve, a Jelenések könyvének fordítása, amely először és utoljára épp Váradon jelent meg 1568-ban (legalábbis a fennmaradt korabeli példány kolofonja szerint), négy és fél évszázadon át maradt kiadatlan és jószerével ismeretlen.

Tőkés László „hitünk harcosának méltó utódjaként” üdvözölte Nagyváradon Ötvös László ny. lelkipásztort, bibliakutatót, aki a lappangó kincset könyvtári rejtekéből kihozta, majd áldozatos és értő törődéssel újra kiadta. Ezen munkája mellett más, hasonló előzményekről is szólt, hiszen Ötvös László egy egész bibliai kiadványsorozat szerkesztőjeként és kiadójaként vált ismertté az elmúlt húsz évben, több évtizedes lelkészi szolgálat mellett. Sokrétű könyves munkálkodásának gyümölcse volt egyebek mellett a hanaui (1608), a leideni (1685), az oppenheimi (1612) magyar bibliák újrakiadása (1998, 2000, 2002), valamint még két, 1565-ban keletkezett méliusi mű közkinccsé tétele hasonmás formában: Az ​két Sámuel könyveinek, és az két királyi könyveknek az sidó nyelvnek igazságából, és igaz és bölcs magyarázók fordításából, igazán való fordítása magyar nyelvre című2010-ben, Debrecenben, illetve A Szent Jób könyvének a sidó nyelvből és a bölcs magyarázók fordításából igazán való fordítása magyar nyelvre 1565-ben című Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadásában, 2008-ban, ami a biblia éve volt Magyarországon és a magyarok lakta világban.

A bibliatudós a maga során az önzetlen segítőknek és támogatóknak mondott köszönetet az úrasztalától, jogos büszkeséggel szólva A Szent Jánosnak tett jelenések igaz és írás szerint való magyarázása prédikációk szerint, a jámbor bölcs és tudós emberek írásából szereztetett Melius Péter által című, elő- és utószóval ellátott hasonmás kiadásról, amely a Reformáció Emlékbizottságának égisze alatt jelent meg. Röviden vázolta a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyéniségének, Melius Juhász Péternek az életét és pályáját, akinek „rejtett kincsként újra felfedezett és újra kiadott műve szolgáljon Anyaszentegyházunk és mindnyájunk gazdagodására!” – idézte a kötet előszavának szerzőjét, Tőkés Lászlót.

Végezetül Hermán M. János ny. egyetemi tanár, egyháztörténész a tudós, kutató teológusok – köztük Ötvös László – életére és munkálkodására mondott áldást, megköszönve mindazoknak a hozzáállását, viszonyulását, erőfeszítését, akik hitünk és nemzetünk „nagy ügyeinek” hordozói. Megemlítette még, hogy tudomása szerint a korai magyar reformáció több szellemi terméke lappang még kéziratban a világon. Előkerítésükhöz és közkinccsé tételükhöz kívánt erőt és egészséget az ezen munkálkodóknak. „Hallják meg az angyalok, s a pénz ne legyen akadálya a kiadásnak!” – hangzott el a jelenkorhoz igazított fohász.