A „December 15. ‒ A román‒magyar szolidaritás napja” Egyesület SZÁNDÉKNYILATKOZATA

Szervezetünk, amelynek elnevezése „December 15. ‒ A román‒magyar szolidaritás napja” Egyesület, néhány román és magyar nemzetiségű személy kezdeményezése.

Célja 1989. december 15-ét a romániai forradalom kitörésének napjaként elismertetni. Ez a történelmi tény kidomborítja: a Forradalom azáltal vette kezdetét, hogy román és magyar nemzetiségűek az őket egyesítő szabadságvágy nevében szolidaritást vállaltak Tőkés László református lelkésszel és ellenzékivel. Az Egyesület azt szorgalmazza, hogy tekintsük a szolidaritás e szimbólumát a közös emlékezet alapértékének, a két közösség kapcsolatának szempontjából pedig iránymutatónak.

Egyesületünk a románokat és a magyarokat a kommunizmussal szembeni ellenállásban egyesítő hagyományból eredezteti magát. Mi, az Egyesület tagjai, tisztelettel adózunk és éltetjük az emlékezetét azoknak a honfitársainknak, akik vállalva eltérő identitásukat, közösen léptek fel a kommunizmus ellen. Őket tekintjük az 1989. decemberi Forradalmat kirobbantó etnikumközi szolidaritás előfutárainak.

Tagjai a „December 15. ‒ A román‒magyar szolidaritás napja” Egyesületet azzal a szándékkal alapították, hogy kinyilatkoztassák az 1989. decemberi Forradalom méltóságát. Az a gondolat, miszerint nem az emberek hősies és spontán lázadása vezetett a múlt rendszer bukásához, hanem „a magyarok” és „az oroszok” robbantották ki a tiltakozásokat Románia szétszakítása érdekében, szimbolikus bűncselekmény, amelynek célja elfedni a kommunista rendszer csődjéért, valamint a tüntetők lemészárlásáért felelős személyek kilétét. A Securitatének és a nómenklatúrának ugyanezek a korábbi tagjai vettek részt a románok és a magyarok közötti konfliktusok szításában, illetve fenntartásában; de szerepükre csak néhány eseménnyel kapcsolatban derült drámai módon fény. Ezek az 1990. március 19. és 21. közötti marosvásárhelyi erőszakos cselekmények, valamint a rendszeres koholmányok és megrendezett történések, amelyek azt a látszatot keltették, hogy „az állam elvesztette az ellenőrzést Hargita és Kovászna megye felett”. Ez a tényállás magyarázza, hogy mi, az Egyesület tagjai miért gondoljuk, hogy a Forradalom méltóságának a tagadása igen szoros összefüggésben áll az 1990 óta tartó etnikumközi feszültségekkel. Meg fogjuk mutatni: mit rejtegetnek a ködösítések; ki fogjuk vizsgálni a koholmányokat és a megrendezett történéseket; továbbá fel fogjuk fedni: kik ezeknek ‒ az össztársadalmi szinten az elmúlt időszakban és még ma is felbecsülhetetlen károkat okozó ‒ manipulációknak az értelmi szerzői. Ugyanezek az érvek biztosítanak bennünket afelől, hogy egyes román és magyar nemzetiségű személyek szolidaritásvállalásának az emlékezete, valamint az őket összekötő szabadságvágy lehet a két közösség között megteremthető jó viszony kiépítésének az egyik eszköze.

Szilárd meggyőződésünk, hogy a méltóságteljes lét egyetlen járható útja a közösségek közötti jó viszony ápolása. Következésképpen a román–magyar együttélés alapjának a szabadság és méltóság eszméinek, vagyis azoknak az értékeknek a szolidáris tiszteletét tekintjük, amelyek az 1989. december 15-én kitört forradalom idején a románokat és a magyarokat egybekovácsolták.

Tőkés László

Gabriel Andreescu

Kincses Előd

Florian Mihalcea

Szilágyi Zsolt

Temesvár, 2021. december 15.