Elöljáróban Tőkés László megvilágította ezen cím első felét, kifejtve: idei magyar és román százados évfordulóink egymással ellenkező előjelűek. Így például a nagy magyar államférfi, Tisza István száz évvel ezelőtti meggyilkolása után közvetlenül a történelmi Magyarország szétesett, amiből az akkori Románia is profitált. Továbbá a gyulafehérvári nemzetgyűlés közelgő centenáriumát Nagy-Románia megszületésének évfordulójaként ünneplik a románok, noha az ugyanazon időben megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács a magyar érdekek védelmében lépett fel, Erdélyt a történelmi Magyarország elidegeníthetetlen részeként képzelve el. „Román honfitársainknak meg kell érteniük és át kell érezniük, hogy ezek az örömünnepeik a mi számunkra gyászünnepek. Éppen ezért nem várhatják el tőlünk, hogy parancsszóra örvendezzünk és tapsoljunk” – mondotta a püspök. Ezzel arra is utalt, hogy a város napjának kikiáltott október 12-ét úgy ünnepelteti a nagyváradi román többségű elöljáróság, mintha a „felszabadító” szovjet és román csapatok 1944-es bevonulására a város minden lakosának büszkének kellene lennie.

A továbbiakban az EMNT elnöke rosszallását fejezte ki, amiért az RMDSZ egyes elöljárói ma is együtt ünnepelnek a román nacionalistákkal a magyarság „fekete napjain”, miként tette azt egy korábbi magyar miniszterelnök 2002-ben egy budapesti szállodában. De elítélte Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnököt is, aki az egész Unió ünnepének nevezte Erdély elszakítását Magyarországtól, ezzel megsértve a világ összmagyarságát. A szász nemzetiségű Klaus Iohannis román államfő is érthetetlen módon ünnepli azt az impériumváltást, amely az őshonos erdélyi német közösség szinte teljes kipusztulását vonta maga után. Tőkés László kárhoztatta azt a tényt, hogy közös hazánk, Románia harsány nemzeti ünnepei többnyire a történelmi-politikai magyarellenesség érzésvilágára és pszichózisára épülnek, súlyosan sértve az államalkotó erdélyi magyar közösséget. Emlékeztetett: a nemrég Kolozsváron lezajlott román–magyar konferencia közös nyilatkozatában felhívással fordultak honfitársainkhoz és a hatóságokhoz: „tiszteljék meg a Centenáriumot azzal, hogy elvetik a nacionalista uszítást, kerülik a konfliktust, illetve teret nyújtanak a reményeknek és az építkezésnek”.

Európai képviselőnk kitért arra is, hogy mit veszített az elmúlt száz év alatt az idegen uralom alá került erdélyi magyarság. Tiszta vizet kell önteni a pohárba, és nem érdemes köntörfalazni – jelentette ki –, amikor elmondjuk minden alkalommal és minden fórumon, amikor és ahol lehetséges, hogy mi, magyarok semmit sem nyertünk, miközben a románoknak ölükbe hullott Erdéllyel minden, ami itt a századok során felhalmozódott, de még ezt sem voltak képesek kellőképpen megbecsülni és megőrizni. Ugyanakkor „a román hatalom megfosztott tulajdonainktól, jogainktól és szabadságunktól – és ezeknek száz év után, a mostani áldemokráciában sem tudunk birtokába jutni” – utalt ezzel az elgáncsolt restitúciós folyamatra, a posztkommunista visszarendeződésre, a politikai alapon bebörtönzött és az országból kiutasított magyarokra, állandósult közösségi sérelmeinkre.

Végezetül Tőkés László arra kért minden becsületes románt, hogy ne a nacionalizmus túlhajtásával, hanem inkább a hazafiság méltóságával viszonyuljon Románia nemzeti kisebbségeihez. „A nacionalista jogot sért, a patrióta jogot véd” – idézte ezzel kapcsolatban a nagy magyar költőt, Illyés Gyulát. A sajátos nagyváradi közállapotokra is kitérve – ahol a tehetetlenségét palástolni kívánó RMDSZ folyvást a pragmatikus román polgármestert ócsárolja – kijelentette: ahogy a „magyar kártya” bevetését a román nacionalisták által, úgy a „román kártya” RMDSZ-aktivisták általi alkalmazását is vissza kell utasítani.

 A sajtótájékoztató második felében Csomortányi István vázolta röviden, hogy milyen aktuális kihívásokkal szembesül napjainkban a Néppárt, illetve az ország és Bihar megye magyarsága. Ezek mögött kirajzolódik az etnikai konfliktusok gerjesztésének állandó szándéka éppúgy, mint az országban és Bihar megyében hatalmon lévő balliberális koalíció kettős beszéde: a Szociáldemokrata Párt és partnere, az RMDSZ más-más kommunikációt folytat a többség és a kisebbség irányába. Kérdésekre válaszolva mind Tőkés László, mind Csomortányi István kitartó elkötelezettséget kívánt minden magyar érdekvédőtől a szállóigévé vált fejedelmi útmutatás alapján: „nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”.